Üdvözöllek a blogomon!

Mai lélekemelő

Az én Spartathlonom most már a Tanyaprojekt! Ezért kelek fel mindennap... és tudom, hogy egyszer MEGCSINÁLOM! :) Csodás a videó, főleg a vége, érdemes megnézni, ha valaki motivációra vágyik. Erőt adó! :)

 

Valami megindult felfelé... :)

A tegnapi nap csudás volt!

Először is éjszaka hosszú idő után végre jól aludtam. Persze megvan az oka. Tegnapelőtt visszakaptam egy Barátot, aki nagyon hiányzott már jó ideje. Rájöttem, hogy nem vagyok normális, ha a szégyenérzetem vagy a büszkeségem miatt kirekesztem Őt az életemből. Eddig is mindig mellettem volt, ha beteg voltam vagy csak szükségem volt arra, hogy valaki meghallgasson. Ennyire nem lehetek a saját magam ellensége. :(

Hála Égnek azért Neki több esze van, mint nekem és úgy tett, mintha mi sem történt volna, mintha csak elutaztam volna és hosszú idő után újra találkoznánk. Azt hiszem, tényleg itt kezdődik az, hogy valaki mennyit jelent Neked és mennyire számítasz Te a másik életében minden érdek nélkül. :)

Aztán egy másik boldogságos dolog is történt. Kaptam egy hatalmas marhabőrt a nénikétől, akihez takarítani járok. Ő hozott magának egy másikat Ámerikából és a régit (ami amúgy vadiújgyönyörűségesenhatalmas) nekem adta. Ő az, akitől a madárkát is kaptam. :)   Így van egy újabb kabátgombom a Tanyaprojekthez, mert megvan a szőnyegem a házikóba. :)

Aztán edzettem este egy nagyon jót. Pár hete elkezdtem újra odafigyelni magamra. A dologhoz hozzátartozik, hogy még G. csinált rólam néhány fényképet az első íjász edzésemen... hátulról is! Amitől sokkot kaptam. Mert hogy nem igazán vagyok az a fajta NŐ, aki órákat tölt a tükör előtt és nézegeti magát, főleg nem a hátsó fertáját. Szinte mindig rohanok, úgyhogy egy pillantás, aztán huss, már szaladok is a buszhoz. Szóval sokkkkk hatásként ért a felismerés, hogy mekkora a hátsóm, meg úgy egyébként. Ez a mostani mélypont pedig éppen jókor jött ilyen szempontból, mert eldönthettem, hogy vagy a Dunába ugrok vagy levezetem máshogy a feszültséget és újra összeszedem magam. Nos, az utóbbi mellett döntöttem és azóta mindennaposak lettek az edzéseim. Sajnos néhány dolgot nem tudok megvenni, amitől látványosabb és gyorsabb lenne az átalakulásom, úgy mint régen, de a jó munkához idő kell, tartja a mondás, és hát ami most rajtam van, az sem egy hét alatt jött rám. Szóval ebben is meg kell tanulnom a kitartást. Most nagyon elszánt vagyok. Fényképet még nem mutatok a "before"-ról. Majd ha az "after" már vállalható lesz, talán akkor. De egyenlőre nem publikus. :-)

Aztán este a nagyobbik lányom előszülinapi meglepetés bulit csinált a kisebbikemnek. Megtelt a lakás csupa boldog, csacsogó, nevető huszonévessel. Héliumos lufikkal, pezsgőkkel és Donut fánkokkal ( meg tízezer kalóriával), de nagyon hősiesen meg tudtam állni, hogy egy morzsányit sem ettem belőle. Tiszta büszke vagyok magamra! :-)

Azt hiszem valami újra elindult felfelé... kifelé a szakadékból! ... mert kezdek megenyhülni magammal és legalább már nem bűntetem magam tudatosan. :(

Még sokat kell tanulnom, de valami megindult újra... és ez boldogságos! :)

Ha az Ember figyel a jelekre...

Van egy nénike, akihez takarítani járok az egyik másodállásomban. Amerikai magyar, 40 évig kint élt, aztán néhány éve hazajött nyugdíjaskodni, de minden évben, nyáron visszamegy 3 hónapra.

A napokban jött haza, ezért tegnap voltam nála újra... és ezt hozta nekem.:)

 

Az "Éhezők viadala" című film fecsegőposzátája

 

Nekem jelzés értékű a dolog és eléggé összetett.

Először is a film címe: Az Éhezők viadala. Mint tudjuk, most igencsak a közelében járok. Amúgy régóta kedvenc filmem. No, nem az éhezés miatt.:)

Másodszor a filmben szereplő lány íjász és én mostanában kezdtem el újra íjászkodni, tehát ez is stimmel. A fecsegőposzáta kicsit én vagyok. Túl sokat beszélek mostanában... sokszor meggondolatlanul. :(   Ezen még dolgoznom kell.

De a legfontosabb üzenet nekem a madár... az erdő és ezáltal a Bakony... és a küzdelem... A napokban mondta egy barátom, hogy Ő engem, mindig egy erős anyatigrisnek gondolt, aki sosem adja fel... és ez nagyon jól esett és erőt adott. Érdekes, hogy sokszor a legváratlanabb helyekről kap az Ember olyan megerősítéseket, amik tovább viszik aznap... aztán mindig egy picit tovább. Sokszor elég egy jókor kimondott szó, egy baráti ölelés, hogy az Ember felszívja magát és tovább menjen... és ezek miatt az apró dolgok miatt érdemes élni.

Ezért jelzésértékű nekem ez a madár...  mert tudom, hogy megcsinálom a Tanyaprojektet. Hogy hogyan azt még nem tudom, de ki fogom találni!

Azt még fontos elmondanom, hogy a nénikének fogalma sem volt arról, hogy mi ez. Állítólag meglátta és én jutottam róla eszébe, ezért hozta nekem.:)

Na, ezek után mondja valaki azt, hogy véletlen! :)

Ha már Tanyaprojekt, akkor.... Mai libabőr :)

Vannak zenék, amiktől "kiráz" a hideg! :)

Annyira hat a lelkemre, hogy beférkőzi magát a bőröm alá... és ez csudás érzés. :) A zene, úgy általánosságban véve régóta az életem része... mondhatni lételemem. Nem igazán tudnám elképzelni magam nélküle. Valami mindig szól körülöttem, vagy én énekelek, dúdolgatok magamban. Persze sokan azt mondják, hogy a bolondok nótáznak magukban.

Nem baj... bevállalom. :) Én így érzem jól magam. :)

Imádom Mindkettőt! <3

Szösszenet

Egyik reggel G.-től kaptam ezt a videót.

Mit mondjak.... jó napindító volt! :-D

 

Imádom ezt az autót :)

Kabátgombok

Vannak bizonyos tárgyak, amiket csak úgy hívok, hogy "kabátgombok".

Tudod, amikor még nincs kész valami, vagy nem teljes, de néhány apró részlet, kiegészítő már megvan hozzá. Ez a "valami" nálam a TANYAPROJEKT és a kiegészítők a kabátgombok.

Már ennyi sok, szép gombom van:

1. A perui lovaskalapom ( 5év után újra rám talált ).

 

2. Édesapámtól kapott régi szépséges tárgyak...

3. ....és egy kiskályha.

 

4. Egy 5 méteres mérőszalag (széles,erős,nem hajlik meg...elengedhetetlen egy építkezésnél :)

 

5. Az első gumicsizmám... :D

6. ... és az első igazi túrabakancsom. Juhúúúú! :)

 

7. Egy karikás ostor, ami még nincs meg, de remélem majd G-től megkapom:) Kicsi nehézség, hogy ő még csak nem is sejti, hogy mennyire vágyom rá... mármint az ostorra :D

 

8. A nagyapám katonaládája. Kicsit rozoga már, de fel fogom újítani.

 

9. ....és a legfontosabb...egy iránytű Eszteremtől... hogy mindig hazataláljak. :)

Szóval már nagyon gazdag vagyok!!!

Egy csodás hétvége :)

Ezen a hétvégén megint "otthon" voltam. Nagyon sok boldogságos dolog történt.

Első nap megérkezésünk után rögtön kecske-vadászatra indultunk. G., M. és R. gyalog. Nekem királylány dolgom volt, mivel fájt a derekam, én vittem az autót.

Szegény kecske, mire megfogtuk már nagyon elfáradt a 30 hektáron való  rohangálásban és még haza is kellett gyalogolnia.

Utána jól megfejtük, mert tele volt a Drága tejjel. Elég veszélyes foglalkozás ez a kecskefejés, főleg egy férfiembernek. :)

 

Délután G. fát vágott, hogy legyen télire, én meg azt csináltam végre, amit a legjobban szeretek... énekeltünk és furulyát tanítottam R.-nek. Istenem, hogy élvezte! :) Nagyon ügyes kicsilány, egy igazi kincs. Róla írok majd egy külön bejegyzésben. A vadon lánya....

Szóval zenéltünk, aztán G. elment lovazni M.-mel, mi meg fekete szeder szüretre indultunk, este pedig felültünk a szalmabálák tetejére és néztük a csilllagokat.

Azért szeretek "haza"járni, mert ott megszűnik az idő. Ott nincs más, csak a MOST. Annyi szép impulzus ér egy-egy ilyen úton, hogy szinte el sem tudom raktározni. Ezért is jó, hogy leírhatom ezeket a dolgokat. Ilyenkor mindig újraélem őket. :)

 

Másnap reggel sétáltam egy nagyot mezítláb a harmatos fűben Isten kertjében.

 

Aztán ebéd készítés után egy csodás helyre jutottam el M.-mel. Átmentünk Szentgálra fafaragó szakkörre. Istenem, szerelem volt első faragásra! :)

Azóta sem tudom megunni. Mindennap gyakorlom és tökéletesítem. Mindig tervezek valamit. G.-nél már az összes fakanalat megfaragtam. :)

Ezek az első munkáim. :)

Lehet, hogy ez másnak nem hír, de...

....elkezdtem gyűjteni a tejfölös poharakat.

Minden alkalommal, amikor kifogy egy tejföl, miközben a pohárkáját elmosom, elképzelem, ahogy megtöltöm földdel... beleszórom a magokat... betakarom őket kicsi földsátorral... és alig várom, hogy kibújjanak az első levélkék... aztán elültetem őket a kiskertemben.

Látom magam előtt, ahogy nőnek a növénykéim, a szépséges virágaim, mindenhonnan valami friss zöldség, gyümölcs mosolyog rám vissza, ahogy a reggeli bakonyi nap sugara megcsillan az arcukon.

Az elégedettség és boldogság érzése önti el a lelkem minden egyes pohár elmosásakor.

Már négy darab van! :-)

A Bakony....minden itt kezdődött!

Az idei nyár legszebb napjait töltöttem a Bakonyban.

Bakonybél, Hárskút, Tűzkövesbörc....nemcsak a neve varázslatos, a hely is.

Tulajdonképpen itt kezdődött minden....

Érezted már azt, amikor elmentél valahova, hogy nem akarsz onnan hazajönni, de nemcsak a nyaralás miatt, hanem, mert azt érzed, hogy Te odatartozol, mintha hazajöttél volna és sírva jössz el onnan?! Sír a lelked, mert nem tudod, hogy mikor mehetsz újra vissza......

És onnantól nincs nap, hogy ne gondolnál rá, hogy ne motoszkálna minden szabad pillanatban a fejedben. Mikor? Mikor? Vissza....hazaaa! :)

Ha találsz egy ilyen helyet, akkor mégha nem vagy ott, akkor is ott élsz. Látod magad a hétköznapokban, hallod a hangokat, az orrodban ott maradnak az illatok és elég csak rá gondolnod, már zuhansz is, mint Alice Csodaországban, hogy aztán a Te Csodakertedbe csöppenj és máris ott zakatol a boldogság a szívedben.

Ha találsz egy ilyen helyet, akkor az események felgyorsulnak és jönnek a Segítők: a gondolatok, a helyzetek, az események, egy BARÁT, akinek nem tudsz elég hálás lenni.....mind-mind elkezdenek a célod felé vinni.

Ez a cél nekem Csillagkert, ahol ott van minden, ami számomra kedves: a Szeretteim, a lovaim, a madaraim.

Juhúúúú, de csodás! :-)


BEMUTATKOZÁS

Üdvözöllek, Csillag vagyok.
Két gyermek felnevelése után úgy döntöttem, hogy még 50 éves korom előtt megtalálom a saját boldogságomat, amiért én harcolok meg, én küzdök meg.
Nem várom el senkitől a segítséget, de minden segítséget örömmel fogadok, legyen az Égi vagy földi.(Bár ezt még nagyon kell tanulnom:)
A CÉLOM egy kert, egy nádtetős kis házzal, önellátó gazdasággal a Bakonyban.
Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Az ÉN időm most jött el!
Gyere tarts velem, ha motivációra, őszinteségre és tiszta érzésekre vágysz.
Legyen szépséges a napod!
(Bejegyzéseimben bármilyen hasonlóság élő személyekhez vagy valós helyzetekhez, csak a személyeket, a helyzeteket, és ezt a világot minősíti. Ezért felelősséget nem vállalok érte :)"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás