Azt mondják, ha Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot... és ez tényleg így van. Legalábbis az én életemben mindig. Hol kisebb, hol nagyobb az ablak, de mindig kinyílik.

Még a múlt héten írtam arról, hogy mennyire elszomorodtam, hogy nem tudok menni a Bakonyba. Tényleg nagyon vágytam rá, szükségem lett volna a környezetváltozásra, a levegőjére, a nyugalomra. Szóval elléggé bánatos voltam, de azért kértem az Égieket, hogyha lehet, akkor legalább valamicskét adjanak már helyette...

...és lett. :)

Úgyhogy a mai nap maga volt a boldogság! Minden együtt volt - hacsak egy kis időre is - amire vágytam. Szépséges táj, jó levegő, sok-sok nevetés... ééés LOVAAAK!!! :)

Sajnos lovagolni nem tudtam - remélem egyszer annak is eljön az ideje - de volt lósimogatás, lóölelgetés, lópuszi, lóetetés, lólegeltetés, szóval minden, ami nagyon lóóóó! :)