Ezen a hétvégén megint "otthon" voltam. Nagyon sok boldogságos dolog történt.

Első nap megérkezésünk után rögtön kecske-vadászatra indultunk. G., M. és R. gyalog. Nekem királylány dolgom volt, mivel fájt a derekam, én vittem az autót.

Szegény kecske, mire megfogtuk már nagyon elfáradt a 30 hektáron való  rohangálásban és még haza is kellett gyalogolnia.

Utána jól megfejtük, mert tele volt a Drága tejjel. Elég veszélyes foglalkozás ez a kecskefejés, főleg egy férfiembernek. :)

 

Délután G. fát vágott, hogy legyen télire, én meg azt csináltam végre, amit a legjobban szeretek... énekeltünk és furulyát tanítottam R.-nek. Istenem, hogy élvezte! :) Nagyon ügyes kicsilány, egy igazi kincs. Róla írok majd egy külön bejegyzésben. A vadon lánya....

Szóval zenéltünk, aztán G. elment lovazni M.-mel, mi meg fekete szeder szüretre indultunk, este pedig felültünk a szalmabálák tetejére és néztük a csilllagokat.

Azért szeretek "haza"járni, mert ott megszűnik az idő. Ott nincs más, csak a MOST. Annyi szép impulzus ér egy-egy ilyen úton, hogy szinte el sem tudom raktározni. Ezért is jó, hogy leírhatom ezeket a dolgokat. Ilyenkor mindig újraélem őket. :)

 

Másnap reggel sétáltam egy nagyot mezítláb a harmatos fűben Isten kertjében.

 

Aztán ebéd készítés után egy csodás helyre jutottam el M.-mel. Átmentünk Szentgálra fafaragó szakkörre. Istenem, szerelem volt első faragásra! :)

Azóta sem tudom megunni. Mindennap gyakorlom és tökéletesítem. Mindig tervezek valamit. G.-nél már az összes fakanalat megfaragtam. :)

Ezek az első munkáim. :)