Üdvözöllek a blogomon!

A mindennapi élet, mint ima...

"Több dolgot érni el imával, mint azt a világ gondolná." - /Lord Alfred Tennyson/

 

"Vannak nők, akik tudják, hogy imádkoznak. Más nők azt hiszik, hogy ők nem, csak mert nem borulnak térdre reggelente és esténként. De virrasztanak a sötétben a beteg gyerek mellett, ebédidőben meglátogatják idős szüleiket, munkájukkal támogatják szeretteik álmait, segítenek a barátaiknak elviselni örömöt és bánatot, és ápolnak testet és lelket. Ez is ima.

Mert akár tudunk róla, akár nem, mi nők, minden lélegzetünkkel és minden szívdobbanásunkkal imádkozunk. Imádkozunk vágyva, sóvárogva, éhezve, szomjazva, sóhajtva, bűntudattal és megbánással. Imádkozunk csalódásunkban, elkedvetlenedve, kétségbeesve és hitetlenül. Imádkozunk haragunkban, dühünkben, féltékenységünkben és irigységünkben. Imádkozunk gyönyörködve, elégedettségünkben, boldogságunkban, ujjongva és örömünkben. Imádkozunk hálával, elismeréssel, megbecsüléssel, elfogadással és megkönnnyebbüléssel. Imádkozunk, amikor sírunk, amikor dolgozunk és amikor játszunk, amikor szeretkezünk és főzünk. Imádkozunk, amikor alkotunk, és amikor egy alkotást csodálunk. Így vagy úgy, de mindig imádkozunk. A mindennapi élet az ima. Ahogyan irányítjuk, ünnepeljük, megszenteljük. Csak arról van szó, hogy néhány ima jobb, mint mások. A tudatos imák a legjobbak.

A legtisztább formájában az ima párbeszéd. Egyesülés. Kapcsolat. Meghittség. Az ima az Istenség nyelve. Az ima a valódi párbeszéd, mert nem kell visszafognod magad; kimondhatod, amit ki kell mondanod, mégpedig pontosan úgy, ahogyan és amikor szeretnéd, nem fognak elítélni. Nem kockáztatod a szeretet elvesztését; sőt, az ima révén növeled a tudatosságodat. Nem kell óvatosan megfogalmaznod a szavaidat, nehogy félreértés essék, mert itt nem tudnak félreérteni. Még ha Te nem is tudod, hogy mit akarsz vagy mire van szükséged, a Szellem már akkor tudja, hogy mit akarsz mondani, kérni, miért könyörögnél, sikoltanál vagy mit dicsérnél, amikor még egy hang sem jött ki a torkodon.

Akkor miért kell felemelnünk a hangunkat imádkozás közben?

Mert a nőknek nem tesz jót, ha csendben maradnak. Le kell hengerítenünk a való életet a mellkasunkról. Akármi gyötör vagy bosszant, ki vele, mert csak így tudunk boldogulni vele. Ha megrekedünk, nem tudjuk megtenni. Márpedig a nők megrekednek - valamiféle önpusztító, visszatartó mintában -, amikor csendben vannak. Ahogy Deborah Tannen mondta: "Minden ember párbeszédek sorozataként éli az életét. Mi, nők azért imádkozunk, mert beszélnünk kell Valakivel, aki tényleg odafigyel ránk."

 

Forrás

A hanyatlás köszöntése

"Hogy mikor van ideje jövésnek, menésnek, éneklésnek vagy elhallgatásnak, sosem tudhatjuk." - Alexander Pope

"Élt egyszer egy nagyhatalmú és igen hirtelen haragú királynő. Egy ősszel, amint az év hanyatlásba fordult, a királynő mély melankóliába zuhant. Sem enni, sem aludni nem tudott, és gyakaran sírta el magát valami ismeretlen okból, ami rettenetesen bosszantotta, és olyan dührohamokat váltott ki belőle, hogy a körülötte lévők csak úgy reszkettek félelmükben.

A királynő mindennap új tanácsadót hívatott magához nagyra becsült bölcsei köréből, hátha magyarázatot tudnak adni érthetetlen állapotára. A bölcsek jöttek és mentek: az udvari orvos, a csillagász, a látó , az alkimista, a füvesember és a filozófus. Mindőjüket menesztette mint sarlatánokat, mivel nem voltak képesek rájönni az átok titkára. Szerencsésnek mondhatták magukat, ha csak addig szárnyaló karrierjük szenvedett csorbát.

- Hát csak van közöttetek valaki, aki tudja, hogy mi okozza a szenvedésemet?! - kiáltott fel a királynő kétségbeesetten. Jajgatására azonban csak kínos csend volt a válasz, mert mindnyájan rettegtek a haragjától. A királyi kertésznek végül megesett a szíve a szegény asszonyon, és lassan odament a trónjához.

- Gyere ki a kertbe, felség, önként vállalt rabságod falain túlra, ott majd elmondom, mi a titka szomorúságodnak.

A királynő kétségbeesetten azt tette, amit a kertész javasolt. Amikor hetek óta végre először tette ki a lábát a kertbe, észrevette, hogy a nyár ragyogó, élénk színei megfakultak, a kert csupasznak tűnt. A szépség azonban, amint látta, nem tűnt el teljesen, mert az ősz csodálatos, királyi, karmazsinvörös és arany színekben pompázott. A levegő frissítően hűvös volt, az ég pedig tiszta kék.

- Beszélj, kertész - parancsolta a királynő -, de nagyon vigyázz a szavaidra, mert nekem az igazság kell!

- Fenség, a betegség nem a testedben vagy az elmédben van. A lelkednek van szüksége gyógyításra. Mert akármilyen erős és hatalmas királynő vagy is, nem vagy isten. Olyan emberi problémád van, amely mindnyájunkat sújt. A földi lelkek szomorúság-öröm árapálya az érzelmi évszakok szerint változik, pont úgy, ahogyan a természetben az élet, a halál és az újjászületés ciklusait járják be az évszakok. Ilyenkor kell hálát adni a szív terméséért, akármilyen szerény legyen is az, és készülni kell az év lezárására. A nappalok évszaka ebben a pillanatban is zsugorodik, míg a sötétségé terjeszkedik. Az igazi fény azonban sohasem huny ki a természetben, és ez ugyanígy van a te lelkedben is. Üdvözöld a hanyatlást, szeretett királynőm, és ne félj a sötétségtől. Mert ahogy éj követi a napot, úgy fog visszatérni a fény is, és rád újra boldog órák köszöntenek majd. Ebben biztos vagyok.

A boldogtalan királynő alaposan átgondolta a bölcs szavakat, és megkérdezte a kertésztől, hogyan őrizze ezt a titkos tudást az érzelmek évszakai alatt. A kertész egy bronz napórához vezette, amelyen ez a felirat volt látható:

Ez is el fog múlni!

 

Forrás: Sarah Ban Breathnach: Egyszerű bőség

Visszakapcsolás: kapcsolj vissza alacsonyabb fokozatra!

"A dolgok nem változnak; mi változunk." (Henry David Thoreau)

 

Henry David Thoreau soha nem akart az egyszerűség védőszentje lenni. Valójában országúti ellenőr szeretett volna lenni a massachusettsi Concord városában, hogy a keresetével egészítse ki íróként kapott szánalmasan alacsony bevételeit. Évekig volt a város körüli járható utak őrzője, és a közvélemény elismerte az általa végzett minőségi munkát. Mindennek ellenére a városi hivatalnokok nem voltak hajlandók megfizetni az erőfeszítéseit. Összepakolta hát a tollait, a tintáját és a papírjait, kölcsönvett egy fejszét, és kiment a Walden-tóhoz, hogy belefogjon élete kísérletébe.

Másfél évszázaddal később Thoreau kísérlete a '90-es évekre alakítva, átdolgozott formában, "visszakapcsolás" néven jelenik meg a köztudatban Amy Saltzman gazdasági publicistának köszönhetően. Saltzman egy új típusú munkahelyi trend képviselőinek a megjelenését mutatja be, akik nem hajlandók többé elviselni, hogy a munkájuk szöges patkóval tapossa el az életüket. Thoreau-hoz hasonlóan ezek a szakemberek sem akarnak feltétlenül fej-fej mellett haladni a munkaversenyben előretörő társaikkal. Karrierhatárokat felállítva lassítanak, hogy több időt és kreatív energiát fordíthassanak a családjukra, a közösségükre és személyes szükségleteikre. Saltzman gondolatébresztő könyvében - amelynek címe Downshifting - mutatta be azokat a különböző módszereket, amelyeknek a segítségével ezek a felvilágosult útkeresők megtalálták a valódi sikert.

Saltzman először a '80-as években találta meg a visszakapcsolási trend nyomait, amikor a Succes magazin főszerkesztője volt New Yorkban. Abban az időben maga is küzdött azzal, hogy átvegye az irányítást a saját élete felett, miközben próbált úrrá lenni azon az intellektuális és kreatív kihíváson, hogy egy friss kiadvány megállja a helyét az adott területre jellemző nehéz versenyben. Könyvében ki is fejti: "Egyre jobban idegesített a magazin üzenete, amely tipikusan szűklátókörű, öncélú érvek mentén szűkítette le a siker receptjét."

Aztán találkozója egy szintén szerkesztőként dolgozó barátjával tovább erősítette a karrierhajszolással kapcsolatos negatív hozzáállását. A barátja épp csak elhadarta neki sietve, amikor összefutottak:

- Rohanok, hívlak majd, ebédeljünk együtt egyszer - és mielőtt futott volna a Madison sugárúti irodája felé, gyorsan megkérdezte Saltzmant, hogy hogy megy a sora.

A válasz így hangzott:

- Minden jó, a munka érdekes, noha nem hagytam, hogy rátelepedjen az életemre. Hetente néhány estémet önkéntes munkával töltöm, sokat olvasok, és írok egy novellát, amelyet valószínűleg soha nem adnak majd ki, de legalább élvezem.

Ez a laissez-faire (hadd csinálja, hadd menjen minden a maga útján) attitűd meghökkentette a barátját, mert nem tudta felfogni, hogy a másik épp nincs nyakig - és élvezettel - a munkában. Saltzman úgy döntött, tudatosan lefékezi az  életét. Ezt az elhatározását azzal erősítette meg, hogy visszamondott egy előléptetést, mert tudta, hogy a munka túl sok estéjét és hétvégéjét emésztené fel. Emellett noha foglalkoztatta a gondolat, saját bevallása szerint nem volt biztos benne, hogy az életének abban a szakaszában illet volna hozzá a pozíció. A döntés mindenesetre nem volt könnyű, és még jó ideig foglalkoztatta. Amikor aztán a fenti ismerősével összefutott, rájött, hogy miért. Ha nem akarnánk mindig előre és felfelé törni, ha nem néznénk ki állandóan elfoglaltnak és buzgón tevékenykedőnek, akkor unalmasnak tűnnénk, és talán egy kicsit lúzernek is.

Attól függetlenül, Saltzman élete milyennek tűnt egy külső szemlélő számára, a döntése, hogy lassít egy kicsit az életén, azt eredményezte, hogy az életet teljesebbnek, érdekesebbnek és érdemesebbnek élte meg, mint bármely korábbi időszakban. Miután lassított, Amy Saltzman felfedezte, hogy "a gyors tempó olyan szabályokat és mintákat kényszerít ránk, amelyek megyakadályozzák, hogy igazán sikeres, boldog éltet élhessünk."

Amikor hiteles munkastílusunk keresésébe fogunk, mi is megtapasztalhatjuk ezt.

(Forrás: Sarah Ban Breathnach - Egyszerű bőség)

BEMUTATKOZÁS

Üdvözöllek, Csillag vagyok.
Két gyermek felnevelése után úgy döntöttem, hogy még 50 éves korom előtt megtalálom a saját boldogságomat, amiért én harcolok meg, én küzdök meg.
Nem várom el senkitől a segítséget, de minden segítséget örömmel fogadok, legyen az Égi vagy földi.(Bár ezt még nagyon kell tanulnom:)
A CÉLOM egy kert, egy nádtetős kis házzal, önellátó gazdasággal a Bakonyban.
Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Az ÉN időm most jött el!
Gyere tarts velem, ha motivációra, őszinteségre és tiszta érzésekre vágysz.
Legyen szépséges a napod!
(Bejegyzéseimben bármilyen hasonlóság élő személyekhez vagy valós helyzetekhez, csak a személyeket, a helyzeteket, és ezt a világot minősíti. Ezért felelősséget nem vállalok érte :)"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás