Üdvözöllek a blogomon!

Ha a kiábrándult nő ingyenprosti lesz...

A szerelemből kiábrándult nő gyermeki énjének zilált családi hátterével együtt hozta magával ezt a kéregető szeretetsóvárságot. Eleinte őszinte, inspiráló, kölcsönös, tiszta érzéseken alapuló párkapcsolatot akart, és azt gondolta, ha a férfiak ölelik, és egész éjjel hozzábújnak, akkor nagyon szerelmesek bele. Aztán nem hívták fel többet, és más nőkhöz bújtak ugyanígy.

Ráébredt, hogy a férfiak nem akarják, hogy ő az életük része legyen. Társra vágyott, a férfiak meg rendelkezésre álló dugópartnerre, de leginkább azt szerették volna, hogy legyen rajta egy on/off gomb, amivel szépen ki-be lehet őt kapcsolni a szexuális, emocionális, és gasztronómiai igényeik szerint.

 

 

 

Ha a nő igényeiről, problémáiról, kérdéseiről, drámáiról, szeretetlenségből fakadó hisztijéről, netán születésnapjáról van szó, akkor nagyon praktikusan off üzemmódban lehet őt tartani. Szerelmet, kötődést, szövetséget akart, a férfiak meg két év után sem akartak semmi közöset, eszükbe sem jutott. Nem akartak sem beszélgetést, sem összeköltözést, sem közös teherviselést, pláne nem udvarlást. A kiábrándult nő önbecsülése súlyosan megbicsaklott, a szíve össze-vissza tört, de nem drámázott, nem lelkizett, és nem hisztizett többé. Nem voltak többé igényei, kívánalmai, elvárásai meg főleg nem, a szívét bezárta, és a kulcsot messzire dobta. Éjjel-nappal nyitva tartó, nonstop ingyen szolgáltatás lett, egy odaadó és befogadó piroslámpás ház, egy menedékhely oázis, ahol férfitest és férfilélek nyugalomra találhat, majd feszültségmentesen távozhat. Azonnal az ágyban kötött ki mindenkivel. Teljesen ingyen, élvezettel, szenvedélyesen, és adakozóan osztogatta kegyeit, ami a legtöbb férfi számára kellemesen gazdaságos opció volt. Ugyanis legtöbbjük általában arra is tudatosan ügyel, hogy a nő, ha egyébként semmi másra nem alkalmas, használatba vétel után ne kerüljön nagyon sokba. A nem létező pénztártól való távozás után így esze ágában sincs reklamálni, sőt, akár le is tagadhatja, hogy valaha a helyszínen járt.

A kiábrándult nő kivonta magát az érzelmek világából, az ő privát türelmi zónájában egy helyben toporogva azt hitte, így halogathat. Ha egy rövid kitérőt tesz és letér a tisztességes lány ösvényről, akkor nem kell gondolkodni, nem kell tervezni, és főleg nem kell érezni. Eltömítheti az agyát, eldugíthatja a lelki fájdalomérzetet szállító ingerületet az idegsejtjeiben, letompul, időt nyer. Majd visszatér arra a másik ösvényre később, valamikor, akkor majd letagadhatja, hogy valaha járt ezen a félhomályos, sejtelmes, titkokkal és sorsokkal tűzdelt helyen, letagadja, hogy használatba helyezték, élvezettel megrágták, majd kiköpték. Önként jelentkezett erre a karitatív pozícióra, alkalmassági vizsgára sem volt szükség. Empatikus lényével szegény, magányos férfiak homlokán simította el a ráncokat, és hagyta, hogy megkóstolják őt, falatozzanak belőle, élvezzék ki, mintha csak gasztronómiai, vagy kulturális élmény lenne.

Beszélgetni is lehetett volna vele, de azt nem igazán szeretett. Talán mert a tisztességes lány múltjára emlékeztette? Millió szava lett volna, egyetlen estébe belesűrítette volna őket, szépséges köntösbe, ünneplőbe öltöztette volna a mondatokat. Hamar leszokott a beszédről, talán mert nem akarta közel engedni őket magához, nem akarta, hogy meglássanak valamit benne, ami valahogyan nem illik ebbe a jelképesen piros lámpás környezetbe, valamit, ami megkülönbözteti őt a többiektől, ami a lakkcsizmás világtól elkülöníti őt, és ráadja a báli ruhát. Nem akarta, hogy bármelyikükből is királyfi legyen. Nem akart üvegcipellőt, tökhintót, nem akart királylány koronát. Nem akart már párkapcsolatot. És ahogy nem akart párkapcsolatot, úgy fordult a kocka, úgy ragaszkodtak hozzá ezek az elmés fickók minél jobban, minél erősebben. Ám ő csak a testét adta kölcsön, mintha be akarná teljesíteni a karmáját, mintha előző életében valódi bordélyházak valódi madámja lett volna.

Aztán egy napon úgy látta, vagy inkább érzékelte, vége van az útnak. Kiírták rá, hogy dead end, zsákutca. Az előbbi kifejezés azért találóbb, mert az út végén nem várt volna rá más, mint nem újraéleszthető, halott, kiégett lélek. Végül is hálás lehet a sorsnak, hogy kipakolta ezt a figyelmeztető táblát a szakadék előtt. Ólmos fáradtság ült rajta, a lelke és teste között százezer év korkülönbség, mindig a lélek győz, az ő javára dől el minden. A test csak védőruha, burok a lelken, könnyebbé teszi az átutazást az életen, és megvéd a közvetlen sérülésektől.

Nevezhetjük rituális megtisztulásnak is, ahogyan zuhanyozott. Erős volt a vízsugár, és a tompa, párás félhomályban halványan hallotta, hogy valaki még mindig eltökélten nyomja a kapucsengőt. Hajnali kettő volt. Zárva vagyunk, suttogta halkan, csak önmagának, majd bugyborékolva, fulladozva, hüppögve nevetni kezdett. Nem ideges nevetés, hanem nyüszítő, felszakadó fájdalom volt az inkább.

Belesírt a zuhanyrózsába, és megállapította, letérni a jól ismert ösvényről, nem igazán biztonságos egy magafajta lány számára.

Forrás

Az egyedüllét nem magány...

BEMUTATKOZÁS

Üdvözöllek, Csillag vagyok.
Két gyermek felnevelése után úgy döntöttem, hogy még 50 éves korom előtt megtalálom a saját boldogságomat, amiért én harcolok meg, én küzdök meg.
Nem várom el senkitől a segítséget, de minden segítséget örömmel fogadok, legyen az Égi vagy földi.(Bár ezt még nagyon kell tanulnom:)
A CÉLOM egy kert, egy nádtetős kis házzal, önellátó gazdasággal a Bakonyban.
Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Az ÉN időm most jött el!
Gyere tarts velem, ha motivációra, őszinteségre és tiszta érzésekre vágysz.
Legyen szépséges a napod!
(Bejegyzéseimben bármilyen hasonlóság élő személyekhez vagy valós helyzetekhez, csak a személyeket, a helyzeteket, és ezt a világot minősíti. Ezért felelősséget nem vállalok érte :)"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás