Üdvözöllek a blogomon!

Apró örömök 3.

Amikor Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot.

Tudom, sokszor írtam már ezt, de tényleg félelmetesen így van. Ahogy ritkán jön a baj, de akkor csőstől, ugyanez vonatkozik a jó dolgokra is. Ha az Ember elhiszi, hogy a rossz után jön a jó, hogy olyan nincs, hogy mindig sz@r, hogy az eső után jön a szivárvány, akkor észre veszi az élet apró, sőt nem is apró örömeit, meglátja a rosszban a jót és felismeri az isteni gondviselést.

Magam sem gondoltam volna, hogy a hála gyakorlása mennyire fontos dolog az életben. Amikor értékelem és felismerem, hogy tulajdonképpen mennyi jó dolog vesz körül, akkor ezek a dolgok még jobban felerősödnek, és amikor valami eltűnik az életből, akkor jön helyette egy jó, sőt még jobb dolog.

Hogy konkrétumokat is írjak...

Néhány napja beszélgettem G.-vel este. A kollégiumi műszak után még bevállaltam takarítást, aminek este fél 9-kor álltam neki és fél 11-re végeztem. Aztán 11-re hazaértem és még neki álltam edzeni, mert mostanában kötöm magam ahhoz, hogy edzés nem maradhat el. Ez csak úgy megy, hogy nem az edzést alakítom az életemhez, hanem az életemet alakítom az edzéshez és így már működik. Szóval, ha este 11-kor, hát akkor edzem. De visszakanyarodva a beszélgetéshez, mondtam G.-nek, hogy műszak után vagyok, meg hogy hullafáradt, meg este van, meg hócipő, meg stb., stb..... Gondolom jól lecsapoltam szegény agyát a panaszkodással.

Aztán mikor letettük a telefont, akkor elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most tulajdonképpen mi is az én bajom ??!!

Van munkám, a másodállásaim most megcsappantak, mert ketten is külföldre költöztek, de mégis van egy kis mellékes, tudok dolgozni, egészséges vagyok, tudok mozogni, mióta újra elkezdtem edzeni nem fáj semmim, tehát fizikálisan teljesen jól vagyok, csodával határos módon valahogy mindig van mit ennünk, meleg van a lakásban, mivel kevesebb lett a munkám, ezért több lett a szabadidőm, így tudok tanulni, kézimunkázni, olvasni, művelődni, kirándulni, sportolni. Hát kell ennél több??? ... és ekkor hálát adtam minden jóért, felszívtam magam és újult erővel vetettem bele magam a takarításba és hálás voltam, hogy ott vagyok, ahol vagyok és ÉLEK.

... és amikor az Ember idáig eljut, akkor valami csoda folytán még jobban felerősödnek a jó dolgok az életében. Két nappal később két helyről is hívtak munkaügyben, pótolva éppen a két kieső alkalmat... és kevesebb munkáért több pénzt fizetnek! :)

Szóval bárki is van odafent, mindent nagyon köszönök és hálás vagyok érte! <3

 



Apró örömök 2.

Egy hete újra nem dohányzom!!! ... és ez boldogságos. :)

Olyan jó, hogy a szervezetem mindig tudja és jelzi, hogy mire van szüksége és mire nincs. Ha telítődök valamivel, ami nem szolgálja az épülését, akkor rögtön rám szól. Jelen esetben fulladással, hirtelen vérnyomás emelkedéssel-ingadozással, szédüléssel, és ha nagyon nem akarom meghallani, akkor alkalmanként ájulással is. Szóval nagyon okos kis szerkezet az enyém és ezért nagyon hálás vagyok...

... és mivel a cigi általában együtt jár a kávé fogyasztással, ezért abból is kevesebb fogy. :)

Ezenkívül elkezdtem számolgatni. Most, hogy ez a pénz megmarad, ezért elhatároztam, hogy mivel kajailag túl éltük a hónapot mindenféle habzsi-dözsi nélkül, ezért az eddig cigire költött pénzt valami hasznosabbra fordítom. Így havonta egyszer legalább el tudok utazni a Bakonyba és marad pénz kulturálódásra is. Erről a szenvedélyemről végképp nem akarok lemondani.

Mit csináljak?... Imádom a friss könyv illatát. :)

 

Apró örömök

Érdekes dolog a nélkülözés. Amikor az Embernek megvan mindene, akkor nem tulajdonít nagyobb figyelmet dolgoknak, amelyek szebbé teszik a mindennapjait, sőt, sokszor észre sem veszi őket. Amikor megvan minden, akkor természetesnek tűnik, hogy van, meg hogy, meg tudjuk venni, meg hogy kapunk. De amikor nincs, akkor ezek a dolgok felértékelődnek és sokkal jobban tudunk örülni, még egy kis apróságnak, egy kis szívességnek is, mint általában.

Nekem még tanulnom kell, hogy kapni is öröm. Mivel egész életemben általában csak adtam és magamnak kellett mindent előteremtenem a gyerekeimnek, meg saját magamnak, ezért egy idő után nem is vártam mástól segítséget, és ez szép lassan belém ivódott. Édesapám azt szokta mondani, hogy: "Kislányom, akarata ellenére senkit nem lehet megmenteni!"

Nos, igen, ez így van. Sok idő kellett, hogy ez oldódjon bennem egy kicsit. Egyrészt a szégyenérzet, másrészt a büszkeségem. Aki ezt nem élte meg, az nem igazán érti. Csak néz tágra nyilt szemekkel és azt gondolja, hogy nem vagyok normális..... Sose voltam! :) De hát mindenkinek megvan a maga fogyatékossága. :))

Sokat segített egy barátnőm megjegyzése, aki levezette nekem azt, hogy amikor én adok valakinek, akkor az nekem milyen nagy öröm. Igen! Na, most képzeljem el, hogy az a valaki megsértődne attól, hogy én adni akarok és nem fogadná el. Igen! Na, akkor az nekem hogy esne? ..... Hááát, nagyon sz@rul! ... és ekkor megvilágosodtam! Te, jó ég! Hát neki ugyanolyan jól esik adni, mint nekem és én ettől az érzéstől megfosztom azt, aki segíteni akar. Az érdekes az, hogy valahogy az Égiek is segítenek most ebben a tanulásban és úgy tálalják elém a dolgokat, hogy azt ne legyen kínos elfogadni. Ezek még apróságok, de olyan csudás, hogy tudják, hogy mik a határaim. De legalább már fejlődök. :)

 

Az egyik munkaadóm egy gyönyörű pénztárcával lepett meg, amit a nyaralásukról hoztak nekem Törökországból. Ezen kívül kaptam kétezer forintot, mert látta, hogy kétszer is tovább maradtam, csakhogy minden rendben legyen a motelben.:) A vendégek egy majdnem teljes üveg olivaolajat hagytak nekem. Az utcán találtam egy 5 forintost és a kávé automata adott kávét is meg még 200 forintot.:))

 

A vendégek hagytak majdnem 200 forintot.

Jó, tudom, hogy ez másnak nem sok, de nekem most ezek a kis aprók is nagyon jól jönnek.:) Biztos lesz majd több is , ha megengedem végre magamnak, hogy kaphassak.

De már ezen az úton is kicsit jobban haladok! :)

Visszaszoktam a cigire... :(

Húúú... Ilyenkor látom az eltorzult arcokat, amint egyhangúan azt kiáltják: "Na, ha cigire van pénze, akkor kajára is van!"... de ez nem ilyen egyszerű.

Amikor az Ember ilyen élethelyzetbe kerül, amiben én most vagyok, akkor kell valami, ami oldja egy kicsit a feszültséget, különben bedilizik. Nekem eddig a futás volt az, ahol ezt le tudtam vezetni, ki tudtam kapcsolni. Sajnos a derekam hónapok óta be van állva a rengeteg munkától és az idegi terheléstől, így ez az opció kilőve. Mivel egyedül élek és nincs kapcsolatom, ezért ott sem tudom levezetni a feszültséget egy három napos orbitális lepedőakrobatika maratonnal.:)   Így maradt a cigaretta. Amúgy nálam a visszaszokás napi 4-5 szálat jelent. Tehát nem ipari mennyiségben tolom.

Szerintem még mindig jobb, mint ha inni kezdenék vagy gyógyszerezném magam. A piát amúgy sem bírom... mindig előbb leszek rosszul, mint részeg. Gyógyszerezni meg nem akarom magam, mert akkor elveszíteném a munkáimat, és akkor végképp feladnám az életem. Amúgy sem látom értelmét annak, ha valaki leszedálja magát és így kivonja magát a forgalomból. Akkor inkább összegyűjteném az összeset és egyszerre venném be, mert az egy totál élőhalott állapot, ha az Ember úgy él, hogy közben nem  él. Nem, én részese akarok lenni az életemnek. Józanul!!! Nem mondom azt, hogy jó szenvedni. De így legalább tudom, hogyha ebből felállok, akkor mennyit érek. Már pedig fel fogok állni ebből is, mint annyi más sz@r helyzetből az életem során. Azt mondják, hogy amibe nem halsz bele, az megerősít. Hát akkor én kurv@ erős leszek ezáltal.

Most éppen egy totális érzelmi hullámvasúton ülök. Hol jobban vagyok, hogy iszonyúan szenvedek. De ennek is vége lesz egyszer, mint mindennek. Csak nehéz kivárni. De mindennap egy kicsit könnyebb. Ahogy múlik a fájdalmam G. elvesztése miatt, úgy jön vissza belém az életnek egyenlőre nem nevezhető érzés.

G. azt mondta amikor elküldtem, hogy nagyon büszke volt rám, ahogy a semmiből elkezdtem a Tanyaprojektet tervezni... és ez azóta ott cseng a fülemben... és azt hiszem ez az egy mondata ad erőt, hogy tovább menjek az utamon. Ha Ő büszke volt rám... ha egy BARÁT büszke rám... akkor igenis érek én is valamit, és igenis meg tudom csinálni... és MEG FOGOM CSINÁLNI!!! Most még fogalmam sincs, hogy hogyan tovább, hogy merre induljak, hogy mit csináljak, de tudom és érzem, hogy meglesz.

De most még egyenlőre marad a cigi. Az legalább egy időre mindig elveszi az éhségérzetemet is. Apró öröm az ember életében! :-)

BEMUTATKOZÁS

Üdvözöllek, Csillag vagyok.
Két gyermek felnevelése után úgy döntöttem, hogy még 50 éves korom előtt megtalálom a saját boldogságomat, amiért én harcolok meg, én küzdök meg.
Nem várom el senkitől a segítséget, de minden segítséget örömmel fogadok, legyen az Égi vagy földi.(Bár ezt még nagyon kell tanulnom:)
A CÉLOM egy kert, egy nádtetős kis házzal, önellátó gazdasággal a Bakonyban.
Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Az ÉN időm most jött el!
Gyere tarts velem, ha motivációra, őszinteségre és tiszta érzésekre vágysz.
Legyen szépséges a napod!
(Bejegyzéseimben bármilyen hasonlóság élő személyekhez vagy valós helyzetekhez, csak a személyeket, a helyzeteket, és ezt a világot minősíti. Ezért felelősséget nem vállalok érte :)"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás