Ma Újhold van.

Érdekes, hogy még a Hold is az újrakezdést jelzi. Nagyon sok minden történt velem mostanában, ami teljesen új az életemben. Új élmények, érzések, emberek, kapcsolatok. Rengeteg új impulzus ért és végre kezdem saját magamtól jól érezni magam. Rátaláltam egy útra, ami folyamatosan boldogsággal tölt el. Régóta nem voltam ilyen kiegyensúlyozott állapotban és azt leszámítva, hogy néha hihetetlenül fáradt vagyok ( három műszak a kollégiumban, mellette három másodállás, és most elkezdtem az íjászedzéseket is), tulajdonképpen fizikálisan is nagyon jól érzem magam. :)

Persze ehhez kellett egy Cél, ami teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat az Élethez.

Sokat gondolkodtam mostanában... embereken... kapcsolatokon... emberi kapcsolatokon. Egy ismerősöm megosztotta velem egy titkát... egy nagyon bensőséges titkát, ezért nem is részletezem. De elgondolkodtatott a történet. Honnan veszik emberek a bátorságot, hogy játszanak mások érzéseivel? Miből gondolja azt valaki teljes lelkinyugalommal, hogy ki-be mászkálhat valakinek az életébe? Hogy nem érzik egyesek, hogy micsoda felelősség az, ha úgy dönt, hogy összeköti az életét egy másik emberrel? Jó, nyilván van olyan, hogy idővel kiderül, hogy valami miatt nem működik egy kapcsolat, hiszen lakva ismeri meg az ember a másikat, de kijátszani mások érzéseit, csak azért, mert szeret, főleg, ha szerelmesen a lilaköd állapotában van... visszaélni azzal, hogy lelkileg sérült és kiszolgáltatott állapotban van... ez a leglelketlenebb dolog a világon... és mindezt nemcsak egyszer, hanem kétszer-háromszor-négyszer-ötször... Nem értem!

Egy biztos... akkor inkább egyedül! Így legalább nem sérül az ember.

Igen, jelenleg én is egyedül vagyok, de nem vagyok magányos! És nem mondom, hogy nem vágyom egy normális kapcsolatra, egy normális emberre, aki mellett önmagam lehetek... dehogynem! De nem minden áron... nem megalázkodva, megalkudva, csak azért, hogy az ember mutogathassa a külvilág felé, hogy :"Húúú, nekem aztán van valakim!" Mert ha nincs, akkor mi van? Akkor én sz@r ember vagyok? Attól kevesebb vagyok, mint az, aki benne él egy sz@r kapcsolatban? Nem gondolnám... sőt... pedig sokan így gondolják... és ez nagyon szomorú.

 

Tegnap történt egy baleset, szinte az orrom előtt. Ha kicsivel előbb érek oda, talán még a csattanást is látom... ha kicsivel előbb érek oda, talán én is lehettem volna az áldozat. Csak később tudtam meg, hogy sajnos a fiú meghalt... :(

... és ekkor elgondolkodtam... és hálát adtam az Égieknek, hogy én még itt vagyok... persze lehet, hogy inkább irigyelnem kéne Őt... nem tudom...         Gyarló emberként örülök, hogy én még itt maradtam. Azt szokták mondani, hogy onnan tudod, hogy még dolgod van a Földön, hogy még élsz. Igen... én is ebben bízom.

Bízom abban, hogy van még mit adnom magamból másoknak, hogy hozzá tudok tenni mások életéhez, ha csak egy jó szóval, egy mosollyal, egy öleléssel. Főleg a Gyerekekéhez, akikkel dolgozom. Csodás érzés, amikor szaladnak elém és borulnak a nyakamba... :) Tőlük nagyon sokat kapok... majdnem annyit, amennyit adok... és ez boldogságos! :)