Van egy nénike, akihez takarítani járok az egyik másodállásomban. Amerikai magyar, 40 évig kint élt, aztán néhány éve hazajött nyugdíjaskodni, de minden évben, nyáron visszamegy 3 hónapra.

A napokban jött haza, ezért tegnap voltam nála újra... és ezt hozta nekem.:)

 

Az "Éhezők viadala" című film fecsegőposzátája

 

Nekem jelzés értékű a dolog és eléggé összetett.

Először is a film címe: Az Éhezők viadala. Mint tudjuk, most igencsak a közelében járok. Amúgy régóta kedvenc filmem. No, nem az éhezés miatt.:)

Másodszor a filmben szereplő lány íjász és én mostanában kezdtem el újra íjászkodni, tehát ez is stimmel. A fecsegőposzáta kicsit én vagyok. Túl sokat beszélek mostanában... sokszor meggondolatlanul. :(   Ezen még dolgoznom kell.

De a legfontosabb üzenet nekem a madár... az erdő és ezáltal a Bakony... és a küzdelem... A napokban mondta egy barátom, hogy Ő engem, mindig egy erős anyatigrisnek gondolt, aki sosem adja fel... és ez nagyon jól esett és erőt adott. Érdekes, hogy sokszor a legváratlanabb helyekről kap az Ember olyan megerősítéseket, amik tovább viszik aznap... aztán mindig egy picit tovább. Sokszor elég egy jókor kimondott szó, egy baráti ölelés, hogy az Ember felszívja magát és tovább menjen... és ezek miatt az apró dolgok miatt érdemes élni.

Ezért jelzésértékű nekem ez a madár...  mert tudom, hogy megcsinálom a Tanyaprojektet. Hogy hogyan azt még nem tudom, de ki fogom találni!

Azt még fontos elmondanom, hogy a nénikének fogalma sem volt arról, hogy mi ez. Állítólag meglátta és én jutottam róla eszébe, ezért hozta nekem.:)

Na, ezek után mondja valaki azt, hogy véletlen! :)