Üdvözöllek a blogomon!

Mai libabőr

Vannak zenék, amiket csak üvöltve szabad hallgatni....ez is ilyen.
Porszívózás közben kötelező tevékenység! 
Aki igazán ismer, az most lát a lelki szemei előtt...  :-D  :-D :-D
Karaoke-ra fel! Jó őrjöngést Mindenkinek és csodás napot!! 

Mai lélekemelő

(Gabriel García Márquez)

Ha már Tanyaprojekt, akkor.... Mai libabőr :)

Vannak zenék, amiktől "kiráz" a hideg! :)

Annyira hat a lelkemre, hogy beférkőzi magát a bőröm alá... és ez csudás érzés. :) A zene, úgy általánosságban véve régóta az életem része... mondhatni lételemem. Nem igazán tudnám elképzelni magam nélküle. Valami mindig szól körülöttem, vagy én énekelek, dúdolgatok magamban. Persze sokan azt mondják, hogy a bolondok nótáznak magukban.

Nem baj... bevállalom. :) Én így érzem jól magam. :)

Imádom Mindkettőt! <3

Bármily meglepő,de... :)

... olvassák a blogomat!!! :-D

Ez nekem most nagyon csudás érzés. Köszönöm Mindenkinek, aki szán rám kicsi időt és szívesen veszem az építő kommenteket. Ha valami nagyon nem tetszik, azt is, mert szerintem abból tanul az ember lánya, ha kap valami visszajelzést arról, amit csinál.

Bár tulajdonképpen csak magamnak kezdtem el írni, mégis jó érzéssel tölt el, ha ez mást is érdekel esetleg.

Szóval hálás vagyok és Mindenkit szeretettel üdvözlök, aki "benéz" hozzám!

Legyen szépséges a napod! :)

 

Valaminek a vége, mindig egy új dolog kezdete 2.

Tegnap 'elengedtem' egy Embert az életemből. Nem azért, mert bántott...sőt ellenkezőleg. El kellett engednem, mert függővé váltam.

Egy ember személyétől függni ugyanolyan szenvedélybetegség, mint az alkohol vagy a cigaretta... egy idő után mérgez... és elveszi az ember szabadságát, mert befészkeli magát a gondoloataidba és nem tudsz szabadulni tőle, ott kattog állandóan és arra vársz, hogy mikor kaphatod meg.

Nem kaphatom meg... erre végérvényesen rá kellett jönnöm... Neki más az útja, más az életfeladata és ezt el kell fogadnom és tiszteletben kell tartanom.

Én a végletek embere vagyok. Erre is csak mostanában jöttem rá. Olyan vagyok, hogy vagy mindent vagy semmit. Vagy nagyon élek, vagy sehogy. Sokszor olyan vagyok (voltam), mint egy élő halott, de hál' Istennek (és G.-nek), hogy ez megváltozott, de éppen ezért, vagy inkább ezáltal én is megváltoztam. Most már tudom, hogy mit akarok kihozni az életemből és ezt csak szabadon lehet... függőségek nélkül. Nincs mézesmadzag nyalogatás. Mert az élet olyan, hogy ha elhatározol valamit, tuti, hogy bekínál dolgokat, csak azért, hogy eltérítsen, és ha belemész... elvesztél... célt tévesztesz.

Arra is tegnap jöttem rá, hogy sajnos nem tudom elfogadni a segítséget. Ezt még tanulnom kell. Jobban mondva én szívesen elfogadnám, de ha segítségre szorulok, az élet mindig egyedül hagy, hogy én oldjam meg a problémám. De ez jó...ettől csak erősebb leszek! Valahogy mindig azt érzem, hogyha nem én dolgozom meg valamiért, akkor nem érdemlem meg és nem is igazán tudom értékelni.

Ezért nem tudtam soha kihasználni senkit. Például a férfiakat... mert nem fért bele az értékrendembe. Pedig volt egy jó pár... :) Nem is akárki... :) Húúú, hát most biztosan máshol tartanék! :D

Helyette - tisztelet a Kivételnek - ők használtak ki engem... mert hagytam... mert nem volt önbizalmam... mert szinte koldultam a szeretetet... egy jó szót, egy ölelést... mert jó volt szenvedni és akár megalázva is szeretni és hülyét csinálni magamból.

Miért hiszik azt az emberek, hogyha valaki kedves és szeret, akkor hülye is?

Talán mert manapság nem trendi szeretni. Talán, mert az lett a megszokott, hogy az emberek használják, kihasználják, aztán eldobják a másikat. Meg se próbálják kijavítani a dolgokat. Mert manapság semmi sem pótolhatatlan... az ember sem, és semminek nincs értéke, mert kifordult magából a világ és más lett az emberek értékrendje. Mint a cirkuszban: "Van másiiiik!" és lelkiismeretfurdalás nélkül lehúznak egy embert vagy egy kapcsolatot a wécén. De ez nem az én produkcióm.

Hiszek abban, hogy amit adok, azt kapom vissza. Hiszem, hogy az a szeretet, amit magamból adtam és adok, az visszajön hozzám valahonnan valamilyen formában... és továbbra is SZERETEK... mert ez éltet.

Egy barátnőm mondta egyszer, hogy : " Ne adj oda mindig mindent magadból!"... De én csak végletekben tudok gondolkodni. Nem tudok taktikázni... nem tudok csak 'kicsit' szeretni. Vagy nagyon szeretek és beleteszek mindent egy kapcsolatba, vagy inkább vagyok egyedül. Nincs középút, mert nem vagyok középszerű... és most már tudom, hogy mennyit érek.

Hogy mire vagyok még képes, az meg majd idővel kiderül... :)

River Cottage - Kapa, kasza, fakanál 1/2. rész

 

Amíg a halakat eszik, megérkeznek a barátok is, bulira készen.

Garry elmeséli, hogy mikor és hogyan jött a "kattanás", hogy örökre vidéken éljen. :)

 

Aztán biokertész barátjától kér és kap tanácsokat a növénytermesztés terén. Nagyon tetszik Hughnak az ötlet, hogy egyszerre legyen lusta, de hatékony biokertész. :)

Michael elmegy vele River Cottage-ba, hogy a magokkal és a palántákkal eligazítsa. Kiderül, hogy irigylésre méltóan fantasztikus termőföldje van. Megtudjuk továbbá, hogy az árnyékos helyekre kell ültetni a leveles zöldségeket, mert azoknak nem kell annyi napfény. A paradicsomot, cukkinit meg az összes gyümölcsöt pedig oda kell tenni, ahol a legtöbb napsütés éri őket. Szépen elültetik az összes magot és palántát. Michael céklát, borsót, kukoricát, paradicsomot, meg sok más zöldséget is ad Hughnak, fizetségként pedig fontolóra veszi Hugh egyik "sonkáját", ami kora ősszel lesz esedékes.:)

 

 

A legközelebb lakó szomszédok Anthony és Serena.

A látszattal ellentétben van egy kis problémájuk. A gondjuk a galamb túlnépesedés. Négy madarat kaptak 7-8 évvel ezelőtt ajándékba és mára már 80 van, túl sok. Ezért hatékony selejtezésre van szükség, melynek során csak a keverékeket lövik ki. Ebből aztán Hugh is profitál. :)

 

A galambokból egy különleges marokkói ételt készít, a pastilla-t.

Receptet itt találsz.)

 

A madár mellé a vendégek egy 1981-es bordeaux-t hoznak inni.

Az étel olyan jól sikerül, hogy Anthony felajánlja Hughnak a nyulai selejtezését is. :)



 

Az előzményekről itt olvashatsz. :)

Az előző, 1/1. részt itt találod.

Szösszenet

Egyik reggel G.-től kaptam ezt a videót.

Mit mondjak.... jó napindító volt! :-D

 

Imádom ezt az autót :)

2. Lehet, hogy ez másnak nem hír, de...

... 3 hónap múlva Karácsony!!! :-D

Tudom, nem vagyunk teljesen normális család :), de mi már szeptember elején elkezdünk készülni a karácsonyra. Elsején meghallgatjuk a kedvenc CD-nket és onnantól beindul az őrület. Onnantól minden erről szól. Készülődünk... érdeklődünk... dugdossuk az ajándékokat. Volt már, hogy úgy elraktam egy ajit, hogy csak 2 év múlva került elő. :)

 

Ezt a CD-t 22 éve vettem egy R betűs drogéria üzletben. Azóta nem találtam ennél jobban összeszedett karácsonyi számokat. Számunkra megúnhatatlan. :)

 

A lányok ajándéklistát készítenek a hűtő ajtajára, amire mindenki felírja a kívánságait. Így sokkal könnyebb csemegézni az ötletekből. Ráadásul nem fenyeget az a veszély, hogy nagyon melléfognánk egy-egy ajándékkal.

Ez a tavalyi lista. Mindig olyan színű, amilyen a karácsonyfánk is lesz.

 

Idén kék-fehér lesz a fa :)

 

Igazából nem is maga a karácsony, nem az ajándékozás, amit szeretek, hanem éppen ez a várakozás, a tervezés, a készülődés. Az izgalom, hogy fog örülni a másik... az örömszerzés.

Az olyan boldogságos dolog! :)

Mai lélekemelő

Wass Albert: A BUJDOSÓ IMÁJA

Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.

Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.

És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.

Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

Bajorerdő, 1947

Napi boldogság

A mai nap egy csodás nap volt. Hála és köszönet érte.

Új szerelem az életemben... az íjászat!

Ma volt életem első íjász edzése!!! Juhúúú!!! Hát mit mondjak... szerelem volt első lövésre... mint a fafaragás, vagy a sárkányeregetés, vagy a Bakony.

Hálás vagyok az Égieknek, hogy ezek mind megadattak nekem és hálás vagyok G.-nek, hogy  elérhetővé tette őket a számomra.

Szóval a mai nap ismét egy csudás nap volt.

Olyan felemelő, sőt misztikus érzés egy íjat kézbe venni. Egy fegyvert, ami csak arra vár, hogy felajzzák és használják... Volt már íj a kezemben, sőt lőttem is már régebben, de ez most valahogy más volt. Már amikor bementünk a terembe, már akkor tudtam, hogy melyik lesz az enyém. Ott mosolygott rám az állványról. Mintha rám várt volna. Én voltam az utolsó a választásban és az összes íjat leszedték mellőle. Ő meg csak mosolygott és alig várta, hogy kézbe vegyem, ahogy én is. Borzongató érzés volt és egyben nagyon boldogságos.

Aztán eltelt újabb két óra az életemből, amikor megszűnt az idő...

Nem számított más, csak a pillanat. A MOST.

Lövés közben csak az számít, hogy abban a pillanatban, amikor kiengeded a nyílvesszőt, akkor éppen hogy állsz, hogy lélegzel, hogy mozdulsz, hogy nézel, hova célzol. Minden a pillanat tört része alatt történik, ha ellőtted, már nem lehet visszacsinálni. Mint a színházban... ott is ilyen... ha egy mondat elhangzott, már nem lehet visszaszívni, nem lehet másképp eljátszani egy jelenetet. Talán éppen ezért szerettem bele ebbe is...mert "Színház az egész világ...és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében."(Shakespeare)

Hát igen, ma estére megint egy kicsit átalakulhattam, megszünhettem létezni és azokban a pillanatokban, amikor lőttem minden más is megszűnt körülöttem. Nem volt semmi más... csak én és az íjam! :)

Valaminek a vége, mindig egy új dolog kezdete

Történt valami az életemben, ami miatt az elmúlt napokban nagyon mély és intenzív érzelmeken mentem át. A világvége hangulattól, a sírós-zokogós-depresszíós örületen keresztül az 'annyira jókedvem van, hogy majd kiugrok a bőrömből' érzésen át egészen a 'na, akkor most vágom fel az ereimet' kényszeréig.

Hogy mi hozta ki belőlem ezeket az érzelmeket??? Ami minden érzelmekkel teli emberből kihozná ugyanezt. A felismerés, hogy valami nem fog soha úgy működni, ahogy azt én szeretném. A kétségbeesés, tehetetlenség érzete. A harag, a düh, az önbizalom hiány, a szeretetre éhség.... de elsősorban a félELEM. Félelem az egyedülléttől, az öregségtől, a társtalanságtól, a magánytól, az elmúlástól.

Aztán tegnap hoztam néhány döntést... néhány nagyon fontos döntést.

Persze egész éjjel nem aludtam. Aztán reggel felé, amikor a depresszióm kezdett alábbhagyni és lassan-lassan kezdtem megnyugodni, sok mindenre rájöttem és sok elhatározás született meg bennem. Igen... ahhoz, hogy valami új megszülessen meg kell halnia a réginek. Ki kell ürülni teljesen.

Rájöttem, hogy a mai nap egy újabb kincs az életemben, amiből ugyanannyi óra, perc, másodperc jut nekem, mint másoknak.

Elhatároztam, hogy nem vesztegetek időt arra, hogy olyanon agyalogjak, ami megváltoztathatatlan és nem fogok azon aggódni, hogy mi történhet, hanem maximálisan kihasználom a hátralévő időmet, hogy megvalósítsak dolgokat.

Nem fogok azon gondolkodni, hogy mi lenne, ha más lennék. Nem vagyok másmilyen és nem is akarok másmilyen lenni. Ez van! Ez valakinek vagy kell teljesen vagy majd kell másnak... vagy ha másnak sem kell, akkor így bírtam járni...

Majd megcsinálom egyedül, azzal, amim van.

Nem fogom többet azt mondani, hogy: "Ha lenne rá időm...", hanem csinálok magamnak időt arra, amire akarok, mert különben semmire sem lesz időm. Elkezdem teremteni és nem elvesztegetni a drága időmet, ami még van. Istenem, hány elfecsérelt órát töltöttem régen a közösségi oldalak hülye játékainak a nyomkodásával. Persze... hiszen akkoriban nem volt semmi célja az életemnek. Csak munka, munka, munka volt.

De most már van célom és rájöttem, hogy van ÉLET a munkán túl.

Igyekszem, hogy javítsak magamon, hogy tökéletesítsem magam, mert szükség lesz rám.

Megteszem, ami tőlem a legjobban telik, mert hiszem, hogy amit adok, azt kapom vissza.

Úgy élek meg minden napot, mintha az lenne az utolsó napom a Földön és nem várom a holnapot, mert lehet, hogy az soha nem jön el.

Csak a MOST van. MOST kell élni és MOST boldognak lenni... nem MA... hanem MOST! :)

Máté Péter ezt gyönyörűen összefoglalja:

"Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, 
és a tűnő boldogság majd véget ér. 
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, 
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.

De addig van remény, minden perc ünnepel, 
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! 

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, 
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. 
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, 
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. 

Múló örömök sivár létünk színpadán, 
mikor egy szó hallatán dobban a szív. 
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén, 
túl az álmaink ködén a semmi hív. 

De addig van remény,..."

Könyvajánló 4. Anasztázia könyvek - A Szeretet tere

A harmadik kötet:

V. Megre könyvei nemcsak a fényes erőket vonzották be magukhoz. A harmadik kötet „A szeretet tere” azzal kezdődik, hogy fegyveresek egy csapata megpróbálja elrabolni Anaztáziát és fiát. Ebben a részben sok érdekes részletet tudhatunk meg a tajgai remetenő tanításairól, a természet szerepéről, a szeretet teréről és Anasztázia további sorsáról. A könyv bemutatja azt a teljesen új felfogású erdei iskolát, amelyet Michail Petrowitsch Schetinin hozott létre. „Egy ember, aki teljesen mentes az agressziótól, a félelemtől és sok más később bemutatott negatív érzelemtől, aki a szeretet fényét sugározza ki magából. Ez a fény láthatatlan, de erősebb a napfénynél is, energiája életet ad. A Teremtő úgy hozta létre, hogy csak az ember képes kezelni ezt a hatalmas erőt. Egyedül az ember képes szeretetével elárasztani minden élőlényt. Ezért áhítozik mind az ember figyelmére”

Forrás: http://www.anasztazia.hu/a-konyvek/

Kapa, kasza, fakanál - 1/1. rész

Az előzményekről itt olvashatsz. :)

 

Mint oly sok városlakónak, Hugh-nak is régi álma volt, hogy vidéken lakjon és abból éljen, amit termel, gyűjt vagy megfog. A szabály az, hogy ami nem hoz valamit a tányérjára, annak mennie kell. Ezért első lépésben megszabadul egy virágos kerttől, attól függetlenül, hogy nagyon szereti a virágokat. A korábbi virágágyások helyére vasúti talpfákból teraszokat épít.

Majd beszerez két nagyon helyes kismalacot. Megtudjuk, hogy hogyan kell őket etetni, tartani. Nem lehet csak úgy kicsapni őket a legelőre. Megfelelően kell táplálni. Rendes takarmányra, ásványi sókra, vitaminokra is szükségük van. Ezenkívül nagyon társaság kedvelő jószágok, tehát nem jó őket egyedül tartani, csakis párban.

 

Aztán egy kis halra támad kedve... mármint a gyomrának. Nagy szerencséjére River Cottage csak néhány kilométerre fekszik a tengerparttól, így barátjával együtt szigonypuskázni mennek. A zsákmány három, méretes sügér, aminek az elkészítése természetesen Hugh feladata.

A parton tüzet raknak és a tűzre ánizskaprot, azaz édeskömény szárított szárát teszi Hugh. Ahogy az ég, egyfajta édesköményes ízt ad a halnak. A hal hasába pedig az édeskömény zöldjét teszi, néhány friss babérlevéllel. Tálaláskor csak sózza, borsozza és citromos-ánizskapros majonézt ad mellé.

A barátja gyömbérrel és fokhagymával tölti a halat, azután zöldhagymával és korianderzölddel valamint osztriga szósszal tálalja. Végül leloccsantja a sügérek bőrét egy kevés forró olajjal. Hmm! Jó étvágyat! :)

 

 

 

 

 

Kabátgombok

Vannak bizonyos tárgyak, amiket csak úgy hívok, hogy "kabátgombok".

Tudod, amikor még nincs kész valami, vagy nem teljes, de néhány apró részlet, kiegészítő már megvan hozzá. Ez a "valami" nálam a TANYAPROJEKT és a kiegészítők a kabátgombok.

Már ennyi sok, szép gombom van:

1. A perui lovaskalapom ( 5év után újra rám talált ).

 

2. Édesapámtól kapott régi szépséges tárgyak...

3. ....és egy kiskályha.

 

4. Egy 5 méteres mérőszalag (széles,erős,nem hajlik meg...elengedhetetlen egy építkezésnél :)

 

5. Az első gumicsizmám... :D

6. ... és az első igazi túrabakancsom. Juhúúúú! :)

 

7. Egy karikás ostor, ami még nincs meg, de remélem majd G-től megkapom:) Kicsi nehézség, hogy ő még csak nem is sejti, hogy mennyire vágyom rá... mármint az ostorra :D

 

8. A nagyapám katonaládája. Kicsit rozoga már, de fel fogom újítani.

 

9. ....és a legfontosabb...egy iránytű Eszteremtől... hogy mindig hazataláljak. :)

Szóval már nagyon gazdag vagyok!!!

River Cottage - Kapa, kasza, fakanál

Majd 20 évvel ezelőtt az egyik ismeretterjesztő csatornán indult ez a sorozat és én azonnal megszerettem.

Hugh Fearnley-Whittingstall egy igazi bohém. Imádtam a stílusát, ahogy gyermeki lelkesedéssel tudott örülni egy-egy dolognak... az első tojásnak vagy az első sárgarépájának. :)

Mivel én is erre az életformára készülök, amit ő akkor elkezdett, ezért úgy határoztam, hogy újra előveszem és áttanulmányozom a sorozat részeit és feldolgozva megosztom Veletek. Így, ha valakinek nincs ideje végignézni egy-egy részt, de kíváncsi a tartalmára, akkor csak átfutja a bejegyzést és már készítheti is a finomabbnál-finomabb ételeket és egy-két ötletet talán a saját hasznára is tud kamatoztatni.

Tartsatok velem! :)

Nyisd meg lelked ajtaját- Szeptember 16.

"Ez a könyv lelki, szellemi értékeinkről, vagyis a szeretetről, örömről, békéről, halálról és a harmóniáról szól. A kötetben újra és újra felbukkannak ezek az értékek, és más témákkal együtt végigvonulnak a könyv lapjain." /David Earl Platts, a kötet szerkesztője/

A 35. születésnapomra kaptam a nagyobbik lányoktól ezt a könyvet és mivel azóta ez is az életem része, ezért gondoltam megosztom Veletek.

Nagyon szeretem olvasgatni, mert minden nap van benne egy mondat, egy gondolat, ami csak nekem szól és tovább lendít, átsegít egy-egy nehézségen. Immár 13 éve forgatom a lapjait, de még most is találok benne új dolgokat. A mai napi üzenet is a mostani lelkiállapotomat tükrözi. A változásokra készít fel, amik hamarosan bekövetkeznek az életemben. Nem azért, mert az Élet rákényszerít, hanem mert így akarom....és így sokkal könnyebb. Az ÉN döntésem ez, senki másé.....

.....és ez BOLDOGSÁGOS. :)

Szeptember 16.

"Az élet túláradóan telis-tele van új dolgokkal, de ahhoz, hogy életedbe befogadhasd az újat, helyet kell neki teremteni a régi kiürítésével. A kiürítési folyamat nagyon fájdalmas lehet, mert amikor már kiürítetted a régit, úgy érezheted, nincs semmid, amibe kapaszkodhatnál és úrrá lesz rajtad az egyedüllét és a mindentől való megfosztottság érzése. Esetleg azt gondolod, hogy az élet teljesen fakó és üres, nincs semmi értelme és már azon vagy, hogy kétségbeesésedben az ég felé emeld a kezedet.Tudatosítsd magadban,hogy amikor ilyen időszakon mész keresztül, akkor ezeket az érzéseket a régitől való megszabadulás folyamata okozza, hogy utána fel tudjál töltődni az újjal. Soha ne add fel a reményt, hanem tarts ki egészen addig, amíg teljesen üressé nem válsz és minden régi ki nem ürül a lelkedből. Utána a Szellembe és az igazságba vetett új hittel elölről kezdhetsz ismét mindent. Olyan lehetsz, mint a kisgyermek és teljességgel élvezheted az új élet csodáját, ahogy fokozatosan feltöltődsz vele."

Egy csodás hétvége :)

Ezen a hétvégén megint "otthon" voltam. Nagyon sok boldogságos dolog történt.

Első nap megérkezésünk után rögtön kecske-vadászatra indultunk. G., M. és R. gyalog. Nekem királylány dolgom volt, mivel fájt a derekam, én vittem az autót.

Szegény kecske, mire megfogtuk már nagyon elfáradt a 30 hektáron való  rohangálásban és még haza is kellett gyalogolnia.

Utána jól megfejtük, mert tele volt a Drága tejjel. Elég veszélyes foglalkozás ez a kecskefejés, főleg egy férfiembernek. :)

 

Délután G. fát vágott, hogy legyen télire, én meg azt csináltam végre, amit a legjobban szeretek... énekeltünk és furulyát tanítottam R.-nek. Istenem, hogy élvezte! :) Nagyon ügyes kicsilány, egy igazi kincs. Róla írok majd egy külön bejegyzésben. A vadon lánya....

Szóval zenéltünk, aztán G. elment lovazni M.-mel, mi meg fekete szeder szüretre indultunk, este pedig felültünk a szalmabálák tetejére és néztük a csilllagokat.

Azért szeretek "haza"járni, mert ott megszűnik az idő. Ott nincs más, csak a MOST. Annyi szép impulzus ér egy-egy ilyen úton, hogy szinte el sem tudom raktározni. Ezért is jó, hogy leírhatom ezeket a dolgokat. Ilyenkor mindig újraélem őket. :)

 

Másnap reggel sétáltam egy nagyot mezítláb a harmatos fűben Isten kertjében.

 

Aztán ebéd készítés után egy csodás helyre jutottam el M.-mel. Átmentünk Szentgálra fafaragó szakkörre. Istenem, szerelem volt első faragásra! :)

Azóta sem tudom megunni. Mindennap gyakorlom és tökéletesítem. Mindig tervezek valamit. G.-nél már az összes fakanalat megfaragtam. :)

Ezek az első munkáim. :)

Könyvajánló 3. Nyisd meg lelked ajtaját - 365 meditáció Findhornból

"Ez a könyv lelki, szellemi értékeinkről, vagyis a szeretetről, örömről, békéről, halálról és a harmóniáról szól. A kötetben újra és újra felbukkannak ezek az értékek, és más témákkal együtt végigvonulnak a könyv lapjain." /David Earl Platts, a kötet szerkesztője/

 

A 35. születésnapomra kaptam a nagyobbik lányoktól ezt a könyvet és mivel azóta ez is az életem része, ezért gondoltam megosztom Veletek.

Nagyon szeretem olvasgatni, mert minden nap van benne egy mondat, egy gondolat, ami csak nekem szól és tovább lendít, átsegít egy-egy nehézségen. Immár 13 éve forgatom a lapjait, de még most is találok benne új dolgokat. A mai napi üzenet például egy az egyben a mostani lelkiállapotomat tükrözi. A változásokra készít fel, amik hamarosan bekövetkeznek az életemben. Nem azért, mert az Élet rákényszerít, hanem mert így akarom....és így sokkal könnyebb. Az ÉN döntésem ez, senki másé.....

.....és ez BOLDOGSÁGOS. :)

 

Szeptember 6.

"Egyszerre mindig csak egy napot élj meg! Ne próbálj előrerohanni, előkészületeket tenni a holnapra, mert lehet, hogy a holnap soha nem jön el. Élvezd ki teljesen a mai napot, élvezd úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja. Tedd meg mindazt a csodálatos dolgot, amire régóta vágyakozol, de ne zabolátlanul vagy meggondolatlanul, hanem igazi örömmel. Légy olyan, mint a kisgyermek, aki nem gondol a holnappal és már elfelejtette, mi történt tegnap, mert úgy él, mintha az egyetlen idő, ami számít, a most lenne. A most a legizgalmasabb idő, amelyet valaha is ismertél, ne szalaszd el hát egyetlen percét sem! Élj állandó készenlétben, készen arra, hogy bármely pillanatban bármi megtörténhet. Ha így élsz, készen állsz és nyitott vagy mindenre, ami bekövetkezhet. A változások jönni fognak és amikor jönnek, nagyon gyorsan jönnek. Erősítsd meg a szívedet mély hálában, amint a változások egymás után érkeznek. Mindig a legjobbat lásd minden végbemenő változásban."

Napi boldogság

Nekem ilyen a szerelem első látásra. :)

Ez meg másodikra :)

Egy boldogságos nyári nap

A nyáron egyik nap G.-vel és L.-lel kirándultunk és Sárkányt eregettünk.

Érdekes játék ez, főleg, ha felnőtt az ember. Egy kívülálló számára talán unalmasnak tűnhet, de amikor elkezded, megszűnik az IDŐ létezni.

Csak én vagyok és a Sárkány.

Nincs semmi más körülöttem. Nincsenek frusztráló gondolatok, befizetetlen csekkek, el nem intézett feladatok..... csak a szél, a napsütés, a felhők és a jó levegő.... és ilyenkor az ember egy másik dimenzióba kerül.

Arra a néhány órára felülemelkedik minden nehézségen és BOLDOGSÁG van.

Csak ÉN vagyok és a Sárkány! Csak TE és a Sárkány!

Próbáljátok ki! Megéri. :)

Csak én és a Sárkány.

 

Szerintem G. is hasonló hangulatban egy békapillangóval. :)

 

"Apa segííííts!":)

 

A nap befejező "fénypontja"az Emu farm. Róluk majd később.

A BARÁTságról

G.-ről még nem írtam, de mivel fontos és meghatározó része az életemnek, ezért muszáj Róla beszélnem.

Ő a nagybetűs BARÁT.

Ritka kincs az ember életében, olyan, akiből - ha szerencsés az ember - csak 2-3 adódik egy életben.

Tavaly decemberben, amikor kórházba kerültem és utána otthon lábadoztam házhoz hozta a saját készítésű húslevesét. Terülj, terülj asztalkámat varázsolt minden alkalommal, amikor csak meglátogatott... és mindezt tette... teszi önzetlenül... szeretettel... soha viszonzást nem várva. Ő az, akit tudom, hogy hajnali 3-kor is felhívhatnék és egy órán belül ott lenne nálam.

Rengeteget viccelünk, nevetünk, nincsenek elvárásaink. Talán éppen ettől működnek jól a dolgok. Minden spontán történik. A MOSTban élünk. Nem tervezünk nagyon előre... jó, persze vannak konkrét események, amiket megbeszélünk, de a többi az csak úgy jön magától. Mivel nem szerelmi kapcsolatban vagyunk, ezért nem kezdünk el agyalni rajta, ha esetleg a másik nem veszi fel a telefont vagy nem hívja vissza rögtön, hogy "na, most vajon kivel lehet?" Egy ilyen kapcsolatban nincsenek műdrámák, nincs féltékenységi jelenet, nagy halál. Nem ez a mozgatórugója. Sokkal inkább a szeretet, a tisztelet, a másik emberi értékeinek a meglátása.

Sose gondoltam volna, hogy létezhet ilyen jellegű kapcsolat férfi és nő között, amíg meg nem tapasztaltam. Egy idő után valahogy mindig átvált egy másik minőségbe. Vagy ellaposodik vagy átcsap érzelmi kapcsolatba. Azt hiszem, nekünk sikerült az arany középutat megtalálni.

Ő az egyik földi segítségem, akit az Égiek küldtek nekem. Ritka kincs az életemben!

Neked is van ilyen nagybetűs BARÁTod??? :)


Lehet, hogy ez másnak nem hír, de...

....elkezdtem gyűjteni a tejfölös poharakat.

Minden alkalommal, amikor kifogy egy tejföl, miközben a pohárkáját elmosom, elképzelem, ahogy megtöltöm földdel... beleszórom a magokat... betakarom őket kicsi földsátorral... és alig várom, hogy kibújjanak az első levélkék... aztán elültetem őket a kiskertemben.

Látom magam előtt, ahogy nőnek a növénykéim, a szépséges virágaim, mindenhonnan valami friss zöldség, gyümölcs mosolyog rám vissza, ahogy a reggeli bakonyi nap sugara megcsillan az arcukon.

Az elégedettség és boldogság érzése önti el a lelkem minden egyes pohár elmosásakor.

Már négy darab van! :-)

BEMUTATKOZÁS

Üdvözöllek, Csillag vagyok.
Két gyermek felnevelése után úgy döntöttem, hogy még 50 éves korom előtt megtalálom a saját boldogságomat, amiért én harcolok meg, én küzdök meg.
Nem várom el senkitől a segítséget, de minden segítséget örömmel fogadok, legyen az Égi vagy földi.(Bár ezt még nagyon kell tanulnom:)
A CÉLOM egy kert, egy nádtetős kis házzal, önellátó gazdasággal a Bakonyban.
Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Az ÉN időm most jött el!
Gyere tarts velem, ha motivációra, őszinteségre és tiszta érzésekre vágysz.
Legyen szépséges a napod!
(Bejegyzéseimben bármilyen hasonlóság élő személyekhez vagy valós helyzetekhez, csak a személyeket, a helyzeteket, és ezt a világot minősíti. Ezért felelősséget nem vállalok érte :)"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás