Érdekes dolog a nélkülözés. Amikor az Embernek megvan mindene, akkor nem tulajdonít nagyobb figyelmet dolgoknak, amelyek szebbé teszik a mindennapjait, sőt, sokszor észre sem veszi őket. Amikor megvan minden, akkor természetesnek tűnik, hogy van, meg hogy, meg tudjuk venni, meg hogy kapunk. De amikor nincs, akkor ezek a dolgok felértékelődnek és sokkal jobban tudunk örülni, még egy kis apróságnak, egy kis szívességnek is, mint általában.

Nekem még tanulnom kell, hogy kapni is öröm. Mivel egész életemben általában csak adtam és magamnak kellett mindent előteremtenem a gyerekeimnek, meg saját magamnak, ezért egy idő után nem is vártam mástól segítséget, és ez szép lassan belém ivódott. Édesapám azt szokta mondani, hogy: "Kislányom, akarata ellenére senkit nem lehet megmenteni!"

Nos, igen, ez így van. Sok idő kellett, hogy ez oldódjon bennem egy kicsit. Egyrészt a szégyenérzet, másrészt a büszkeségem. Aki ezt nem élte meg, az nem igazán érti. Csak néz tágra nyilt szemekkel és azt gondolja, hogy nem vagyok normális..... Sose voltam! :) De hát mindenkinek megvan a maga fogyatékossága. :))

Sokat segített egy barátnőm megjegyzése, aki levezette nekem azt, hogy amikor én adok valakinek, akkor az nekem milyen nagy öröm. Igen! Na, most képzeljem el, hogy az a valaki megsértődne attól, hogy én adni akarok és nem fogadná el. Igen! Na, akkor az nekem hogy esne? ..... Hááát, nagyon sz@rul! ... és ekkor megvilágosodtam! Te, jó ég! Hát neki ugyanolyan jól esik adni, mint nekem és én ettől az érzéstől megfosztom azt, aki segíteni akar. Az érdekes az, hogy valahogy az Égiek is segítenek most ebben a tanulásban és úgy tálalják elém a dolgokat, hogy azt ne legyen kínos elfogadni. Ezek még apróságok, de olyan csudás, hogy tudják, hogy mik a határaim. De legalább már fejlődök. :)

 

Az egyik munkaadóm egy gyönyörű pénztárcával lepett meg, amit a nyaralásukról hoztak nekem Törökországból. Ezen kívül kaptam kétezer forintot, mert látta, hogy kétszer is tovább maradtam, csakhogy minden rendben legyen a motelben.:) A vendégek egy majdnem teljes üveg olivaolajat hagytak nekem. Az utcán találtam egy 5 forintost és a kávé automata adott kávét is meg még 200 forintot.:))

 

A vendégek hagytak majdnem 200 forintot.

Jó, tudom, hogy ez másnak nem sok, de nekem most ezek a kis aprók is nagyon jól jönnek.:) Biztos lesz majd több is , ha megengedem végre magamnak, hogy kaphassak.

De már ezen az úton is kicsit jobban haladok! :)