Még mindig nincs vége a "Balszerencse áradásának" ( lassan kezdem úgy érezni magam, mint ebben a Jim Carrey-s filmben).

Az úgy volt, ..... hogy a jövő héten végre megyek a Bakonyba. Erre ma szólt a barátnőm, hogy mégsem tudok menni, mert nem fogadóképes. :((((   Nagyon rosszul érintett a dolog, főleg, hogy amúgy sem túl rózsás a hangulatom mostanában. Hetek óta terveztem, készültem rá, gyüjtögettem a kis dolgokat R.-nek. Pár napja már elkezdtem pakolni a bőröndömet, hogy még véletlenül se hagyjak itthon semmit. Szóval ez most nagyon nem hiányzott. Annyira vágytam rá, hogy újra ott legyek fizikálisan is, ne csak gondolatban. :(

Aztán ma reggel még egy fájdalmas meglepetés ért. Kerestem (volna) egy e-mail címet a régi levelezésemben. Erre kiderült, hogyha 3 hónapig nem lépek be a rendszerbe, akkor az egész postafiók törlődik!!! :((((

Ez volt a legelső e-mail címem. Úgyhogy tizenvalahányév levelezése, emlékei, gondolatai elszálltak! Husss! Körülbelül úgy éreztem magam, mintha lehúztak volna a WC-n. :( Ez tényleg a lezárások Éve, minden szempontból! :(

Szóval "jól" indult ez a hét.... és még hol van a péntek! Anyám!!! :-)

Azért kértem az Égieket, hogy ha lehet, akkor hozzanak valami hasonló szép utazást, vagy még szebbet a szünidőre. Remélem meghallják! :-D

 

Ott ilyen egy naplemente. Imádom!