A napokban megbántottam valakit, legalábbis akkor én azt hittem, de mint utóbb kiderült, Ő nem bántódott meg. Viszont nekem akkor ez nagyon fájt és lelkiismeretfurdalásom volt. Amúgy sem stílusom belemászni mások lelkivilágába, éppen ezért én jobban szenvedek ilyenkor.

Nem volt szándékos, csak próbálom megőrizni a méltóságom egy olyan helyzetben, amit az Élet kényszerített rám... (meg még sok Emberre ebben az országban).

Nem akarom a felelősséget a körülményekre hárítani. Persze, biztosan lehetett volna akkor másképp csinálni dolgokat, hogy most ne itt tartsak. Lehettem volna körültekintőbb, megfontoltabb, de akkor nem állt mellettem olyan Ember, akinek számított a véleménye és főleg olyan nem, akinek én valamit is számítottam. Most viszont van... és éppen Őt bántottam meg, csak azért, mert próbáltam büszke maradni és fölényes, hogy: " Húúú, ez csak az én problémám... majd én aztán jól megoldom.

Hát igen... mostanában vannak problémák. Az Édesapám betegsége, az én egészségi állapotom, az anyagi helyzetünk. Mostanában sokszor meg kell gondolnom, hogy mire költök, hogy mit veszek meg, hogy mit eszem... egyáltalán, hogy eszem-e.

De hála az Égnek Ő ugyanolyan csökönyös és önfejű sokszor, mint én. Így nagyívben nem érdekelte, hogy én mit beszélek kifelé a számon :)

Csak tette, amit a szíve diktál... önzetlenül... ahogy eddig is.

... és ettől lesz VALAKI igazi  BARÁT.

Megint lett terülj, terülj asztalkám, mindenre odafigyelve... gyümölcs... magok... gluténmentes... laktózmentes :) Hála és köszönet érte! <3