Üdvözöllek a blogomon!

Mai libabőr

Vannak zenék, amiktől "kiráz" a hideg! :)

Annyira hat a lelkemre, hogy beférkőzi magát a bőröm alá... és ez csudás érzés. :) A zene, úgy általánosságban véve régóta az életem része... mondhatni lételemem. Nem igazán tudnám elképzelni magam nélküle. Valami mindig szól körülöttem, vagy én énekelek, dúdolgatok magamban. Persze sokan azt mondják, hogy a bolondok nótáznak magukban. Nem baj... bevállalom. :) Én így érzem jól magam. :)

 

Visszakapcsolás: kapcsolj vissza alacsonyabb fokozatra!

"A dolgok nem változnak; mi változunk." (Henry David Thoreau)

 

Henry David Thoreau soha nem akart az egyszerűség védőszentje lenni. Valójában országúti ellenőr szeretett volna lenni a massachusettsi Concord városában, hogy a keresetével egészítse ki íróként kapott szánalmasan alacsony bevételeit. Évekig volt a város körüli járható utak őrzője, és a közvélemény elismerte az általa végzett minőségi munkát. Mindennek ellenére a városi hivatalnokok nem voltak hajlandók megfizetni az erőfeszítéseit. Összepakolta hát a tollait, a tintáját és a papírjait, kölcsönvett egy fejszét, és kiment a Walden-tóhoz, hogy belefogjon élete kísérletébe.

Másfél évszázaddal később Thoreau kísérlete a '90-es évekre alakítva, átdolgozott formában, "visszakapcsolás" néven jelenik meg a köztudatban Amy Saltzman gazdasági publicistának köszönhetően. Saltzman egy új típusú munkahelyi trend képviselőinek a megjelenését mutatja be, akik nem hajlandók többé elviselni, hogy a munkájuk szöges patkóval tapossa el az életüket. Thoreau-hoz hasonlóan ezek a szakemberek sem akarnak feltétlenül fej-fej mellett haladni a munkaversenyben előretörő társaikkal. Karrierhatárokat felállítva lassítanak, hogy több időt és kreatív energiát fordíthassanak a családjukra, a közösségükre és személyes szükségleteikre. Saltzman gondolatébresztő könyvében - amelynek címe Downshifting - mutatta be azokat a különböző módszereket, amelyeknek a segítségével ezek a felvilágosult útkeresők megtalálták a valódi sikert.

Saltzman először a '80-as években találta meg a visszakapcsolási trend nyomait, amikor a Succes magazin főszerkesztője volt New Yorkban. Abban az időben maga is küzdött azzal, hogy átvegye az irányítást a saját élete felett, miközben próbált úrrá lenni azon az intellektuális és kreatív kihíváson, hogy egy friss kiadvány megállja a helyét az adott területre jellemző nehéz versenyben. Könyvében ki is fejti: "Egyre jobban idegesített a magazin üzenete, amely tipikusan szűklátókörű, öncélú érvek mentén szűkítette le a siker receptjét."

Aztán találkozója egy szintén szerkesztőként dolgozó barátjával tovább erősítette a karrierhajszolással kapcsolatos negatív hozzáállását. A barátja épp csak elhadarta neki sietve, amikor összefutottak:

- Rohanok, hívlak majd, ebédeljünk együtt egyszer - és mielőtt futott volna a Madison sugárúti irodája felé, gyorsan megkérdezte Saltzmant, hogy hogy megy a sora.

A válasz így hangzott:

- Minden jó, a munka érdekes, noha nem hagytam, hogy rátelepedjen az életemre. Hetente néhány estémet önkéntes munkával töltöm, sokat olvasok, és írok egy novellát, amelyet valószínűleg soha nem adnak majd ki, de legalább élvezem.

Ez a laissez-faire (hadd csinálja, hadd menjen minden a maga útján) attitűd meghökkentette a barátját, mert nem tudta felfogni, hogy a másik épp nincs nyakig - és élvezettel - a munkában. Saltzman úgy döntött, tudatosan lefékezi az  életét. Ezt az elhatározását azzal erősítette meg, hogy visszamondott egy előléptetést, mert tudta, hogy a munka túl sok estéjét és hétvégéjét emésztené fel. Emellett noha foglalkoztatta a gondolat, saját bevallása szerint nem volt biztos benne, hogy az életének abban a szakaszában illet volna hozzá a pozíció. A döntés mindenesetre nem volt könnyű, és még jó ideig foglalkoztatta. Amikor aztán a fenti ismerősével összefutott, rájött, hogy miért. Ha nem akarnánk mindig előre és felfelé törni, ha nem néznénk ki állandóan elfoglaltnak és buzgón tevékenykedőnek, akkor unalmasnak tűnnénk, és talán egy kicsit lúzernek is.

Attól függetlenül, Saltzman élete milyennek tűnt egy külső szemlélő számára, a döntése, hogy lassít egy kicsit az életén, azt eredményezte, hogy az életet teljesebbnek, érdekesebbnek és érdemesebbnek élte meg, mint bármely korábbi időszakban. Miután lassított, Amy Saltzman felfedezte, hogy "a gyors tempó olyan szabályokat és mintákat kényszerít ránk, amelyek megyakadályozzák, hogy igazán sikeres, boldog éltet élhessünk."

Amikor hiteles munkastílusunk keresésébe fogunk, mi is megtapasztalhatjuk ezt.

(Forrás: Sarah Ban Breathnach - Egyszerű bőség)

Mai lélekemelő

Apró örömök

Érdekes dolog a nélkülözés. Amikor az Embernek megvan mindene, akkor nem tulajdonít nagyobb figyelmet dolgoknak, amelyek szebbé teszik a mindennapjait, sőt, sokszor észre sem veszi őket. Amikor megvan minden, akkor természetesnek tűnik, hogy van, meg hogy, meg tudjuk venni, meg hogy kapunk. De amikor nincs, akkor ezek a dolgok felértékelődnek és sokkal jobban tudunk örülni, még egy kis apróságnak, egy kis szívességnek is, mint általában.

Nekem még tanulnom kell, hogy kapni is öröm. Mivel egész életemben általában csak adtam és magamnak kellett mindent előteremtenem a gyerekeimnek, meg saját magamnak, ezért egy idő után nem is vártam mástól segítséget, és ez szép lassan belém ivódott. Édesapám azt szokta mondani, hogy: "Kislányom, akarata ellenére senkit nem lehet megmenteni!"

Nos, igen, ez így van. Sok idő kellett, hogy ez oldódjon bennem egy kicsit. Egyrészt a szégyenérzet, másrészt a büszkeségem. Aki ezt nem élte meg, az nem igazán érti. Csak néz tágra nyilt szemekkel és azt gondolja, hogy nem vagyok normális..... Sose voltam! :) De hát mindenkinek megvan a maga fogyatékossága. :))

Sokat segített egy barátnőm megjegyzése, aki levezette nekem azt, hogy amikor én adok valakinek, akkor az nekem milyen nagy öröm. Igen! Na, most képzeljem el, hogy az a valaki megsértődne attól, hogy én adni akarok és nem fogadná el. Igen! Na, akkor az nekem hogy esne? ..... Hááát, nagyon sz@rul! ... és ekkor megvilágosodtam! Te, jó ég! Hát neki ugyanolyan jól esik adni, mint nekem és én ettől az érzéstől megfosztom azt, aki segíteni akar. Az érdekes az, hogy valahogy az Égiek is segítenek most ebben a tanulásban és úgy tálalják elém a dolgokat, hogy azt ne legyen kínos elfogadni. Ezek még apróságok, de olyan csudás, hogy tudják, hogy mik a határaim. De legalább már fejlődök. :)

 

Az egyik munkaadóm egy gyönyörű pénztárcával lepett meg, amit a nyaralásukról hoztak nekem Törökországból. Ezen kívül kaptam kétezer forintot, mert látta, hogy kétszer is tovább maradtam, csakhogy minden rendben legyen a motelben.:) A vendégek egy majdnem teljes üveg olivaolajat hagytak nekem. Az utcán találtam egy 5 forintost és a kávé automata adott kávét is meg még 200 forintot.:))

 

A vendégek hagytak majdnem 200 forintot.

Jó, tudom, hogy ez másnak nem sok, de nekem most ezek a kis aprók is nagyon jól jönnek.:) Biztos lesz majd több is , ha megengedem végre magamnak, hogy kaphassak.

De már ezen az úton is kicsit jobban haladok! :)

Szösszenet

Ma reggel hívott a 79 éves nagybátyám, hogy elhozná a szivacsot, amit M-nek ígértem a Bakonyba.

Én: (nagy jókedvűen) Jóóó reggeeelt!

Mire Ő: Jó reggeeelt ??? Hát az, akit reggel akasztottak mostanra már ki is hűlt !!! :O

Na, most már legalább tudom, hogy kitől örököltem a mostanában elég gyakran jelentkező depressziómat. :))

Esti szép

Filmajánló: A könyvtolvaj

Csodás film az emberségről, hétköznapi hősökről, üldöztetésről és félelmekről, és arról, hogy az ember a nélkülözés közepette is ember tudjon maradni. A felétől végig bőgtem. Szeretem, ha egy film hat a lelkemre. Egy kicsit hosszú, de főzzetek egy forró, illatos teát, kuckózzatok be egy sarokba vagy a kandalló elé és nézzétek meg. Jó mozizást! :)

 

 

A második világháborús Németországban nevelőszülőkhöz (Geoffrey Rush és Emily Watson) kerül az élénk fantáziájú kislány. Liesel (Sophie Nélisse)
most ismerkedik a betűkkel, a könyvek egy új világot nyitnak meg előtte. Ugyanakkor az élet egyre félelmetesebbé válik. Különösen, hogy a család egy titkos vendéget rejteget a lépcső alatt. Liesel és Max (Ben Schnetzer), a zsidó kamaszfiú közösen fedezik fel a szavak erejét, amely kapaszkodót nyújt nekik a körülöttük zajló borzalmak közepette, segít akkor is, amikor az ember már úgy érzi, hogy minden elveszett.

 

A teljes filmet ITT nézheted meg.

Égi hírek

Zentai Anna asztrozófus előrejelzéseit régóta olvasom. Számomra hitelesebb, mint egy horoszkópusz hókusz-pókusz. :)

 

Október utolsó napjairól... - 2016. október 25 – 31.

Mindszent, vagy Magvetés havának utolsó napjaiban ismét különlegesen varázslatos időminőséghez érkeztünk, amelynek, ha tudjuk kozmikus üzeneteit, akkor még tudatosabban és eredményesebben élhetjük meg azt. A Nap és a Merkúr együttállása, illetve az újhold az Angyali Szűz fakó fényű csillagai alatt, a Vénusz-Szaturnusz együttállása a Skorpió csillagzat ollója felett, annak szívénél, mind a belső világunkban való fénygyújtásra, a lelki szemek felébredésére, a minket már nem szolgáló minőségektől való elrugaszkodásra, tudati szintemelkedésre és az igaz szeretet megnyilvánulására mutat. Itt az ideje szabadulni azoktól a dolgoktól, amelyek nem teszik lehetővé felemelkedésünket, fejlődésünket, boldogságunkat vagy egészségünket. Különösen időszerű a nőiesség és a női egészség helyreállítása, a művészi- vagy alkotó munkában, illetve párkapcsolati kiteljesedésben való szintlépés, a termékenységünkben (létrehozó képességben) gátló dolgoktól való szabadulás, tisztulás. E napokban sikeresen ráláthatunk arra, ami gátol mindebben és ezt tudva, önmagunkkal szembenézve, már kezelhetjük a helyzetet.
Csütörtök (különösen a délutáni-esti órákban) különösen kedvez a világos beszélgetéseknek és az angyalkommunikációnak. Tisztán megérthetünk olyan működéseket, amelyek a látható mögött, láthatatlanul vannak jelen. Szombaton hajnalban érdemes az álmainkat figyelni, majd elemezni. Ekkor éri el tetőpontját egy tisztító, feloldó folyamat, amelynek köze van régi kötések levágásához, elengedéséhez, a szabadság erejéhez, korlátok elhagyásához. Érdemes a hétvége közeledtével egyre nyitottabbá válni olyan eszmékre is, amelyekkel kapcsolatban eddig zártunk! Most az égiek megmutatják, hogy lehetőségeink sokkal korlátlanabbak és szélesebb körűek, mint gondoltuk. Ideje lehet a szabadságra irányuló erő kifejtésének, terhek letételének, szellemi munkáknak.
A hétvégén vizsgáznak a kapcsolataink, az érzelmi működéseink, elképzeléseink. Az igazán időtálló, értékes, stabil kapcsolatok megerősödnek. A Vénusz bolygó, a Szaturnusz bolygó és az Antares csillag hármas együttállásának fénye alatt a mélységes, éltető szeretet már alapelvként ragyog! Innen csak az mehet tovább, ami valóban igaz szeretetet képvisel, ami igazán mély és értékes számunkra! Amivel pedig gátoltuk annak bontakozását, azt megszüntethetjük, azaz feloldhatjuk.
A vasárnapi újhold, bár a Skorpió jegyében történik s ezzel lelki biztonságérzet, érzelmekben bizalmi állapot felé vezet, az égre nézve mégis az Angyali Szűz csillagai alatt látható. Vagyis a benső világban átfolyó fény megvilágításán, az angyali sugallatokkal gazdagított belső úton át bontakozik ki a lélek tisztulása és átalakulása. Az elkorcsosult lelki-érzelmi-ösztönvilágbeli minőségeket önmagunkról leválasztva új dimenzió nyílik meg a lélekutazó előtt, amely érzelmileg termékenyebb, kiteljesedettebb emberi kapcsolatokhoz, békéhez és harmóniához, rendezettséghez vezet.
Zentai Anna

 

Kép: Stellarium csillagászati program

Mai lélekemelő

Esti libabőr

Egy kis altató azoknak, akik esetleg nem tudnak elaludni! ;-)

Böjte Csaba levele barátjának - Mindenkinek

Ezt a levelet mintha nekem írták volna. Ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy tulajdonképpen mi is az én nagy problémám....???... és hálát adok az Égieknek, hogy én ott vagyok, ahol vagyok, azt csinálom, amit szeretek és azok vesznek körül, akik szeretnek. Hát kell ennél több???   Igen kell !!!

Kell egy Cél, kell erő és kitartás, és kell egy hálás szív azért, hogy minden úgy van jól, ahogy van, mert minden tapasztalással csak többek leszünk és erősebbek.

 

Böjte Csaba levele barátjának ~ Mindenkinek:

"Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába. Megvilágosodni bárhol lehet!

A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával. Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc bányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát.
Helyetted lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék nagyon egyszerűen, és egy hálózsákkal, négy vekni kenyérrel kimennék oda, ahol megállt az élet. Az idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni. Megtanulnék kosarat-, seprűt kötni Mariska nénitől, aki pont olyan fehér ember, mint mi, csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie. De ez lehetetlen: ő tudatosan készül az éhhalálra. Elbeszélgetnék szomszédasszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette. Ő nem tesz semmit, - szokja a halált. Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs se apja, se anyja. Testvére nevelte fel, 15 évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak, akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték az állatokat is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak, de férje ugyanúgy veri őt is az ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy anyósa hogyan őrült meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt. De azt is megbeszélheted vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves kisfiút az erdőben, vagy talán a kutyák? Ő még nincs húszéves, de két gyermekével már olyan sokat élt, mint más száz év alatt. Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek, egy kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az élet titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és belehalt.
Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett, s ahogy teltek a hetek, a férfinak fekete lett térdtől lefelé a lába, és nagyon büdös. Lábát lógatva feküdt, és üvöltött - akkor már nem nézett vissza senki a szeméből. Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek egy kis sebfőző vízzel és ragtapasszal elintéznek. De szóba állhatsz egy tizenhárom gyerekes anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt és dolgozott. Férjénél van a bánya kulcsa, ott tartják a kredencben egy cukros dobozban. Elkérheted, és lemehetsz az aknához. Minden ott van, a csillék, bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden, mintha csak most hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő szemek látják, hogy itt meghalt minden.
Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy éljen havi tíz eurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyről, villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket. Már nem fegyveres őrök, hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket. Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt azon fogsz gondolkodni, hogy rablóbandává kellene átszervezni ezeket az embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát. Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónapban.
Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj, és ne dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni. Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz. A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nicaraguában nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt.

Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet kap. Mindez egyszerű, de át kell élned. Dél felé edd meg száraz kenyered. Lassan, komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta hegyi forrás vize. Eggyé válsz a földdel, beléd hatol az élet.

Nézd a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt. Menj tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán. Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress. Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik… Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz.
Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a Világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek. Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz. Érzed, hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erőket magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra.
De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat, mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában !"


Kismuncsel, a bezárt bányával, az ott élő emberekkel!

Forrás

Nyisd meg lelked ajtaját - október 25.

Annyira szeretem ezt a kis könyvemet. Mindig segít egy kicsit pozitívabban látnom a világot. Akárhányszor csak a kezembe veszem mindig ad valami újat, ami csak nekem szól.

Október 25.

"Minél nagyobb célokat tűzöl magad elé, annál jobb. Soha ne korlátozd magad semmilyen módon! Egyszerűen tudd, hogy végre tudsz hajtani bármit, amit kitűztél magad elé, mert a segítséget és az erőt Belőlem meríted, és vereség, vagy kudarc, mint olyan, nem létezik. Minden, ami magán viseli az Én jelzésemet, csak sikeres lehet, és csak a legnagyszerűbb eredmények származhatnak belőle. Tartsd ezért tudatosságodat magas szinten, kerülj összhangba az Élettel, és lásd meg a legcsodálatosabb eredményeket! Ezekre az eredményekre azonban csak akkor számíthatsz, ha tökéletes összhangban vagy a benned lévő legmagasabb jóval, és ha szabadon tudsz együtt haladni mindazzal, ami történik, és ha felül tudsz kerekedni minden akadályon, amely utadat keresztezi, hogy feltartson. Az életben sok olyan dolog van, ami meggátolhatja, hogy elérd a célodat. Söpörd ezeket félre, és egyetlen másodpercre se engedd közel magadhoz a kudarc gondolatát. Teljes bizonyossággal tudd, hogy képes vagy boldogulni, és boldogulni is fogsz, és mindenben, amit vállalsz, siker fogja kísérni utadat."

Úgy legyen! Ámen! :)

(kép forrás)

A könyvről bővebben ITT olvashatsz.

 

... és még mindig mélyül a szakadék

Még mindig nincs vége a "Balszerencse áradásának" ( lassan kezdem úgy érezni magam, mint ebben a Jim Carrey-s filmben).

Az úgy volt, ..... hogy a jövő héten végre megyek a Bakonyba. Erre ma szólt a barátnőm, hogy mégsem tudok menni, mert nem fogadóképes. :((((   Nagyon rosszul érintett a dolog, főleg, hogy amúgy sem túl rózsás a hangulatom mostanában. Hetek óta terveztem, készültem rá, gyüjtögettem a kis dolgokat R.-nek. Pár napja már elkezdtem pakolni a bőröndömet, hogy még véletlenül se hagyjak itthon semmit. Szóval ez most nagyon nem hiányzott. Annyira vágytam rá, hogy újra ott legyek fizikálisan is, ne csak gondolatban. :(

Aztán ma reggel még egy fájdalmas meglepetés ért. Kerestem (volna) egy e-mail címet a régi levelezésemben. Erre kiderült, hogyha 3 hónapig nem lépek be a rendszerbe, akkor az egész postafiók törlődik!!! :((((

Ez volt a legelső e-mail címem. Úgyhogy tizenvalahányév levelezése, emlékei, gondolatai elszálltak! Husss! Körülbelül úgy éreztem magam, mintha lehúztak volna a WC-n. :( Ez tényleg a lezárások Éve, minden szempontból! :(

Szóval "jól" indult ez a hét.... és még hol van a péntek! Anyám!!! :-)

Azért kértem az Égieket, hogy ha lehet, akkor hozzanak valami hasonló szép utazást, vagy még szebbet a szünidőre. Remélem meghallják! :-D

 

Ott ilyen egy naplemente. Imádom!

Könyvajánló: Anasztázia könyvek - Kik is vagyunk?

Az ötödik rész:

"Azok, akik képesek megérteni rendeltetésüket és a végtelenség lényegét, boldogan fognak élni, örökké újra testet öltve, mert gondolataikkal maguk hozzák létre saját boldog öröklétüket, végtelenségüket."

Forrás

Szösszenet

"Amikor egy íjász nem a trófeákért lő, akkor teljes birtokában van a képességeinek. Ha egy bronzcsatáért lő, akkor már rögtön ideges lesz... A díj miatt vívódik. Már számít neki. Többet gondol a nyerésre, mint a lövésre, és a győzelem akarása megfosztja erejétől."

/Csuang Csou - ókori kínai költő, a taoizmus egyik szent könyve, a Csuang-ce szerzője/

Mai lélekemelő

Deshun Wang - Őt szinte naponta megnézem. Segít "felébredni" a kétségbeesésből és a tétlenségből.

 

Tízmilliószoros nap

A tibeti hagyományok szerint a nagy Buddha-napok azért különlegesek, mert ilyenkor teremtő erőnk tízmilliószoros erőval hat. Minden napon teremtünk, hiszen bármi, amit érzünk, mondunk, gondolunk vagy teszünk, az kihat az életünkre.

Négy ilyen nagy Buddha-nap van egy évben. Idén október 22-én, azaz ma van az utolsó. Hogy megtapasztalhasd e nap különleges energiáinak támogató erejét, el kell végezni a következő teremtő gyakorlatokat:

1. Ráhangolódás!

Érdemes egy-két nappal előbb harmónikus feltételeket teremteni az energia munkához! Végy egy tisztító fürdőt és rakj rendet az otthonodban! Hallgass nagyerejű tisztító mantrákat. Ez az egyik legerősebb:

 

 

2. Kezdd pozitívan a napot!

Ezen a napon kelj fel korábban, készülj el nyugodtan, ne kapkodj! Légy hálás életedért és szeresd magad. Összpontosíts az életedben meglévő jó dolgokra. Bánj ezen a napon tisztelettel és szeretettel a környezetedben élőkkel. Mindenkihez legyen egy-két kedves szavad és mosolyogj sokat!

3. Teremts!

Légy tudatában annak, hogy mi az pontosan, amire vágysz. Hova szeretnél eljutni? Milyen kapcsolatokat, társat, állást, anyagi bőséget szeretnél? Céljaidat egyszerűen és világosan határozd meg. Kéréseid mindig legyenek egyértelműek.

4. Add át az Univerzumnak és engedd el!

Érezd magad úgy, mintha céljaid, álmaid máris megvalósultak volna. Engedd el a visszahúzó érzelmeket ( félelem, harag, düh), a lehúzó kapcsolatokat, a hátráltató, egészségtelen szokásokat.

Kérhetsz segítséget az Angyaloktól és a Felemelkedett Mesterektől is, hogy a mai napod (is) pozitívan alakuljon:

A teremtésben Ariel Arkangyal, az elengedésben Mihály Arkangyal, a bőség áramoltatásában Lakshmi segít. Hívd őket, hogy legyenek melletted ezen a napon és segítsenek Téged támogató szeretetükkel. Legyél ma a legboldogabb Ember a világon! :)

Valaminek a vége, mindig egy új dolog kezdete 3.

Valakinek az elvesztése, aki közel állt hozzánk - legyen az szülő, testvér, barát vagy szerelem -, mindig nagyon fájdalmasan érinti az Embert, de hiszem, hogy minden kapcsolat a Földön egy találkozás és egy tanulási folyamat. Hiszem, hogy két Embernek csak addig szabad együtt maradni, ameddig adni tudnak egymásnak és itt most még véletlenül sem az anyagiakra gondolok, csakis lelki, szellemi dolgokra. Ha lelkileg valaki már sérül, akkor tovább kell menni. Új kapcsolatokat, új találkozásokat megélni, amelyek feltöltenek, előre visznek. Két Embernek csak addig szabad együtt maradni, amíg közösek a célok, közösek az érdekek. Ha ezek a célok megváltoznak, onnantól a kapcsolat egyik fél érdekeit sem szolgálja, mert aki előrébb tart, azt visszahúzza, aki meg még nem tart ott, ahol a másik, azt sietésre készteti, de ettől csak frusztrált lesz és megbillen az egyensúlya.

Két Ember közötti kapcsolat egy Utazás. Ha véget ér, az egyik "csak" tovább megy... másik utat választ. Ha nagyon mély volt a ragaszkodás, akkor nehezebb tovább menni, vagy annak, aki ott marad, nehezebb elengedni, de meg kell tenni... fel kell állni és folytatni kell a saját utunkat, mert ha nem megyünk tovább, lehet, hogy sokkal jobban sérülünk vagy éppen sokkal boldogságosabb élményekről maradunk le.

Én személy szerint belecsúsztam egy olyan helyzetbe lelkileg, amire rá kellett jönnöm, hogy sosem működhet úgy, ahogy azt én szeretném. Ezért ki kellett lépnem belőle és elengednem, mert ha tovább benne maradok, akkor még jobban sérülök. Aki ott maradt, nyilván nem érti, de remélem, hogy egyszer majd megérti és megbocsájt nekem, és talán a barátságunk is visszatér. Talán, ha egyszer Ő is úgy érez majd valaki iránt, ahogy én iránta, és erre nem kap viszonzást... talán akkor. Persze nem ezt kívánom Neki, sőt, csak jót és boldogságost! De megérteni csak akkor tudna, ha átélné ugyanezt.

A magam részéről még nem vagyok túl ( néha még a pólójával alszom :)...... de már gyógyulok és úton vagyok, s csak bízni tudok az Égiekben, hogy jó Úton. :)

 

Mai lélekemelő

Imádom a telet, a havat, a kandallót, a finom teákat és a forró csokit. Ezen a képen minden együtt van, ami kell a boldogsághoz. :)

 

 

A háttérben valami kellemes zenével... mondjuk ezzel:

Mai libabőr

Vannak zenék, amiktől "kiráz" a hideg! :)

Annyira hat a lelkemre, hogy beférkőzi magát a bőröm alá... és ez csudás érzés. :)  A zene, úgy általánosságban véve régóta az életem része... mondhatni lételemem. Nem igazán tudnám elképzelni magam nélküle. Valami mindig szól körülöttem, vagy én énekelek, dúdolgatok magamban. Persze sokan azt mondják, hogy a bolondok nótáznak magukban.

Nem baj... bevállalom. :)  Én így érzem jól magam. :)

A "Hogyan ne haljunk éhen 25 ezer forintból?" projekt

Ha egy kapcsolat - legyen az munkahelyi, baráti vagy szerelmi - véget ér, akkor az Ember általában tapicskol egy darabig az önsajnálatban, de aztán muszáj tovább menni, tovább élni és tovább gondolni az életét. Egyszer egy barátom azt mondta, hogy nem történhet akkora tragédia az életben, amit 48 óra alatt ne lehetne feldolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy utána nem fáj, vagy, hogy nem hiányzik a másik, de valóban az első két nap a borzalomérzés, aztán mindig enyhül és minden nappal egy kicsit könnyebb lesz. Ez a mostani lelki mélypontom többször 48 óra volt, ez biztos, ráadásul én csináltam magamnak, de ebből is fel kell állnom, mint oly sokszor már az életben, mert tudom, hogy a gyerekeim számítanak rám és nem tehetem meg velük, hogy cserben hagyom őket. Tehát tovább kell élni és tovább menni a kitűzött célom felé.

Így aztán, amikor az Ember lánya ilyen helyzetben van, kénytelen elővenni egy darab papírt, tollat és elkezd számolni.

 

 

Tudom... CIGI... de már nem sokáig, ígérem. :) A kaja azért ennyi, mert ezeket tudom megenni. Ugyanis a dolgot nehezíti, hogy glutén- és laktózérzékeny vagyok, vagyis meg tudom enni őket, de a szervezetem nem igazán tolerálja ezeket, mert vagy el kezdek viszketni, vagy felfújódok, mint a lufi, vagy egyszerűen csak sugárban kijön belőlem. Ezeket elkerülendő, inkább nem eszem, mert munka közben nem lehetek rosszul. Gyümölcsöt nem veszek, mert 10 perc múlva még éhesebb leszek tőle a cukor tartalma miatt. A magokat imádom, de sajnos mostantól felejtős... arany áron mérik. :( A maradék pénzből veszek hetente 1,5 kilo húst, meg zöldséget, hogy a kisebbikem legalább heti négyszer egyen főtt ételt.

A legnagyobb gond, hogy ebből a pénzből nem marad lakbérre, se rezsire. Tehát teljes egészében a másodállásaimmal kell kitermelnem. Bérletet már jó ideje nem veszek, úgyhogy kénytelen vagyok bliccelni és ha szükséges, akkor ugrok és futok. :) Ez van!

Rövidtávú megoldásnak azt gondolom, hogy félretéve a porosz őrgrófnő szépanyámtól örökölt büszkeségemet, mélyen lehajtott fejjel segélyért kuncsorgok az Önkormányzatnál. Talán ki tudnak utalni az én problémámra is valami kis apanázst, hogy ne kerüljünk utcára.

Hosszútávon viszont - mivel nincs gazdag ámerikai nagybácsi, sem olyan ember, aki a két kék szememért felajánlana cirka 3 millió forintot részletfizetésre kamat nélkül, ezért az egyetlen megoldásnak azt látom, ha felveszem a nyúlcipőt és meg sem állok Ausztriáig. Akárhogy is szeretnék itthon maradni, ez a jelenlegi helyzetben utópisztikusnak tűnik és így talán megoldódik, hogy nem kell nyugdíjas koromig fizetnem a tartozásokat, hanem néhány év alatt túl leszek rajtuk és onnantól elkezdhetek félretenni a Tanyaprojektre. Itthon a jelenlegi fizetések mellett, egyedül, ez, megvalósíthatatlannak tűnő vállalkozás.

Szóval a helyzet nem reménytelen, viszont katasztrofális! :)

Könyvajánló: Louise L. Hay - Éld jól az életed most!

Louise L. Hay régóta nagy kedvencem. Körülbelül 15 éve, hogy először olvastam Tőle az akkor megjelent legelső könyvét, az "Éld az életed!". Akkor az volt a második Bibliám. Ha egy lakatlan szigetre mentem volna, biztos, hogy azt viszem magammal.

A mostani állapotomban és magamra találásomban a pár éve megjelent új könyve segít, az " Éld az életed most!". Ehhez a könyvhöz CD-melléklet is jár, melyről olyan megerősítéseket hallgathatunk, amelyek átformálják a gondolkodásunkat és segítenek megteremteni azt a lelkiállapotot, amely termékennyé, kreatívvá tesz bennünket és ezáltal az életünket.

A tegnapi bejegyzésemben erről is írtam. Hiszem, hogy test-lélek-szellem (gondolat) csak együtt működhet hatékonyan. Ha bármelyik sérül vagy nem működik megfelelően, akkor ez az egyensúly megborul és akkor borul minden.

 

A lélek betegíti meg a testet...

... és beteg testben a lélek is betegebb... és ez egy körforgás, elég nehéz kitörni belőle. Nagyon kell akarni és nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember változtatni tudjon ezen. De van még valami, amit ez elé a mondat elé tennék. Azt, hogy a GONDOLAT betegíti meg a lelket... csak aztán a lélek a testet... és így tovább. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb. Minden egy gondolattal kezdődik...és bármi rossz történik az életünkben, csak a gondolataink tudatos megváltoztatásával tudjuk az adott problémát átértékelni, máshogy látni és változni, változtatni.

Néhány hete beszélgettem egy barátommal... igen, azt hiszem , hogy mondhatom már barátnak, hiszen olyan bizalmas dolgokat, amiket elmondott nekem és amiket én Neki, az Ember nem beszél meg egy "csak" ismerőssel. Mivel bizalmas, ezért most sem részletezem, de újfent elgondolkodtatott, hogy mennyire igaz a fenti mondás. Akkor még nagyon beteg volt a lelke több dolog miatt is, ezért beteg, lehangolt volt a teste is. Persze érthető, tele volt haraggal, méreggel és főleg önváddal. Az aurája olyan szürke volt szegénynek, hogyha látta volna, biztosan elszörnyűlködik. Én láttam és sajnáltam, hogy nem tudok segíteni, de vannak dolgok, amiket az embernek magának kell végig vinni, megharcolni, sőt inkább kiböjtölni, "méregteleníteni", hogy elmúljon. Elmúljon a harag, a düh, a kétségbeesés, és idővel elérkezzen a megbocsájtás is, elsősorban önmagunknak. De ehhez sok-sok időre van szükség, főleg, ha az ember nagyon mélyen benne volt érzelmileg. Hál' Istennek, azért azóta jobban van és gyógyulgat a lelke... talán segített neki, hogy kibeszélhette magából a titkát és egy kicsit "méregtelenített".

És itt van példának az én esetem. Szépen lassan elkezdtem agyalni azon, hogy mi lesz velem, ha elkezdik vonni a fizetésem, pedig akkor még szó sem volt arról, hogy letiltásom lesz, de megteremtettem. 3 hónapja, hogy vonják a fizetésem felét és visszagondolva a történtekre éppen 3 hónapja, hogy olyan idegbecsípődés van a derekemban, hogy folyamatosan fájdalomcsillapítót kell szednem, mert különben nem tudok mozogni. Mondhatná valaki azt is, hogy véletlen egybeesés.... Nem hinném! Sajnos ez nem az első eset, amikor lelkileg annyira össze vagyok zuhanva, hogy a testem sem bírja már. Legutóbb 5 évvel ezelőtt volt ilyen - sőt még rosszabb -, amikor negyed óra alatt mozgásképtelenné váltam, aztán 2 hétig forgattak a kórházban az ágyban. Jelenleg pedig úgy közlekedek, mint egy zombi, mert azóta, hogy G.-t elküldtem folyamatosan náthás vagyok. :(

Egy biztos, ahhoz, hogy túléljek, muszáj nagyon tudatosnak lennem és magamat "megerőszakolva" újra elkezdeni teremteni egy jobb, egy boldogabb életet... és magamtól, a magam által csinált és megélt dolgoktól boldognak lenni. Persze ez nem azt jelenti, hogy innentől apácának állok és mindent egyedül akarnék csinálni. Bízom abban, hogy ki fogok lábalni ebből az anyagi csődből és utána jön egy olyan Ember, egy olyan Férfi a kicsi életembe, akinek éppen az én két kék szemem lesz a legszebb. Aki elfogad majd testestül-lelkestül, aki mellett önmagam lehetek és Ő is magára találhat mellettem, egymást segítve, egymást óvva-védve-szeretve ebben a zűrös világban.

Hiszek benne, hogy van ilyen Ember és valahol Ő éppen engem keres. :)

 

Ha az Ember figyel a jelekre...

Van egy nénike, akihez takarítani járok az egyik másodállásomban. Amerikai magyar, 40 évig kint élt, aztán néhány éve hazajött nyugdíjaskodni, de minden évben, nyáron visszamegy 3 hónapra.

A napokban jött haza, ezért tegnap voltam nála újra... és ezt hozta nekem.:)

 

Az "Éhezők viadala" című film fecsegőposzátája

 

Nekem jelzés értékű a dolog és eléggé összetett.

Először is a film címe: Az Éhezők viadala. Mint tudjuk, most igencsak a közelében járok. Amúgy régóta kedvenc filmem. No, nem az éhezés miatt.:)

Másodszor a filmben szereplő lány íjász és én mostanában kezdtem el újra íjászkodni, tehát ez is stimmel. A fecsegőposzáta kicsit én vagyok. Túl sokat beszélek mostanában... sokszor meggondolatlanul. :(   Ezen még dolgoznom kell.

De a legfontosabb üzenet nekem a madár... az erdő és ezáltal a Bakony... és a küzdelem... A napokban mondta egy barátom, hogy Ő engem, mindig egy erős anyatigrisnek gondolt, aki sosem adja fel... és ez nagyon jól esett és erőt adott. Érdekes, hogy sokszor a legváratlanabb helyekről kap az Ember olyan megerősítéseket, amik tovább viszik aznap... aztán mindig egy picit tovább. Sokszor elég egy jókor kimondott szó, egy baráti ölelés, hogy az Ember felszívja magát és tovább menjen... és ezek miatt az apró dolgok miatt érdemes élni.

Ezért jelzésértékű nekem ez a madár...  mert tudom, hogy megcsinálom a Tanyaprojektet. Hogy hogyan azt még nem tudom, de ki fogom találni!

Azt még fontos elmondanom, hogy a nénikének fogalma sem volt arról, hogy mi ez. Állítólag meglátta és én jutottam róla eszébe, ezért hozta nekem.:)

Na, ezek után mondja valaki azt, hogy véletlen! :)

Visszaszoktam a cigire... :(

Húúú... Ilyenkor látom az eltorzult arcokat, amint egyhangúan azt kiáltják: "Na, ha cigire van pénze, akkor kajára is van!"... de ez nem ilyen egyszerű.

Amikor az Ember ilyen élethelyzetbe kerül, amiben én most vagyok, akkor kell valami, ami oldja egy kicsit a feszültséget, különben bedilizik. Nekem eddig a futás volt az, ahol ezt le tudtam vezetni, ki tudtam kapcsolni. Sajnos a derekam hónapok óta be van állva a rengeteg munkától és az idegi terheléstől, így ez az opció kilőve. Mivel egyedül élek és nincs kapcsolatom, ezért ott sem tudom levezetni a feszültséget egy három napos orbitális lepedőakrobatika maratonnal.:)   Így maradt a cigaretta. Amúgy nálam a visszaszokás napi 4-5 szálat jelent. Tehát nem ipari mennyiségben tolom.

Szerintem még mindig jobb, mint ha inni kezdenék vagy gyógyszerezném magam. A piát amúgy sem bírom... mindig előbb leszek rosszul, mint részeg. Gyógyszerezni meg nem akarom magam, mert akkor elveszíteném a munkáimat, és akkor végképp feladnám az életem. Amúgy sem látom értelmét annak, ha valaki leszedálja magát és így kivonja magát a forgalomból. Akkor inkább összegyűjteném az összeset és egyszerre venném be, mert az egy totál élőhalott állapot, ha az Ember úgy él, hogy közben nem  él. Nem, én részese akarok lenni az életemnek. Józanul!!! Nem mondom azt, hogy jó szenvedni. De így legalább tudom, hogyha ebből felállok, akkor mennyit érek. Már pedig fel fogok állni ebből is, mint annyi más sz@r helyzetből az életem során. Azt mondják, hogy amibe nem halsz bele, az megerősít. Hát akkor én kurv@ erős leszek ezáltal.

Most éppen egy totális érzelmi hullámvasúton ülök. Hol jobban vagyok, hogy iszonyúan szenvedek. De ennek is vége lesz egyszer, mint mindennek. Csak nehéz kivárni. De mindennap egy kicsit könnyebb. Ahogy múlik a fájdalmam G. elvesztése miatt, úgy jön vissza belém az életnek egyenlőre nem nevezhető érzés.

G. azt mondta amikor elküldtem, hogy nagyon büszke volt rám, ahogy a semmiből elkezdtem a Tanyaprojektet tervezni... és ez azóta ott cseng a fülemben... és azt hiszem ez az egy mondata ad erőt, hogy tovább menjek az utamon. Ha Ő büszke volt rám... ha egy BARÁT büszke rám... akkor igenis érek én is valamit, és igenis meg tudom csinálni... és MEG FOGOM CSINÁLNI!!! Most még fogalmam sincs, hogy hogyan tovább, hogy merre induljak, hogy mit csináljak, de tudom és érzem, hogy meglesz.

De most még egyenlőre marad a cigi. Az legalább egy időre mindig elveszi az éhségérzetemet is. Apró öröm az ember életében! :-)

Mai libabőr

Egyenlőre csak a zene az, ami gyógyítja a lelkemet, mert magával ragad és közben megszűnök létezni és elfelejtem, hogy mi is zajlik körülöttem.


Ha már lúd legyen kövér...

Egy újabb adalék, hogy még mélyebb legyen a szakadék. A végrehajtó lefoglalta az autómat és az icipici földemre is rátették a jelzálogot biztosítékként, hogyha esetleg világgá mennék.

Édesapám mindig azt mondja: "Kislányom, ha az embernek semmije nincsen, legalább tartása legyen!". Most már csak az maradt... még egy darabig.

Nos, azt hiszem innen szép felállni!!! :-(

 

Mélypont

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de saját magamat csapnám be, ha ide mindig csak szépeket és jót írnék. Ez is én vagyok és ez most az életem és az állapotom.

Néhány napra eltűntem, sőt a blogot is hibernáltam. Megszűntettem a közösségi oldalamat is, mert el akartam tűnni. Minden és mindenki elől... de elsősorban magam elől. Olyan mélyponthoz ért az életem, amit egyenlőre nem tudok kezelni, de sajnos azt sem hagyom, hogy más kezelje, vagy hogy segítsen. Egyszerűen nem tudom elfogadni a segítséget. Nem tudom miért van ez. Valahogy így vagyok kódolva. Azt érzem, hogy ha nem én dolgozok meg valamiért, akkor nem érdemlem meg. Biztos van, aki ezt úgy gondolja, hogy mártíromság, vagy, hogy hülyeség. Lehet! De egyenlőre nem tudok rajta változtatni. Ráadásul még szégyenlem is magam, hogy ide jutottam. Persze okolhatnám a körülményeket, meg hogy soha nem volt igazán mellettem senki, aki tanácsot adjon, vagy akinek igazán fontos lettem volna, de mégis csak én jutottam ide, ezért úgy gondolom, hogy nem várhatom el mástól, hogy megoldja a problémáimat.

Mostanában nagyon rossz lelkiállapotban vagyok. Néhány hónapja már voltam hasonlóan sz@rul. Akkor G. segített sokat, mellettem állt, naponta többször hívott, megbizonyosodva arról, hogy még élek és nem vágtam fel az ereimet. Most megint összecsaptak a hullámok a fejem felett. Sok mindentől... és most már G. sincs, hogy segítsen... :(

Most csapongani fogok, mert rengeteg dolgot érzek és rengeteget akarok egyszerre leírni, de muszáj leírnom őket, mert azt érzem, hogy különben bedilizek, meg talán, ha kiírom magamból, akkor csökken a feszültség és jobban átlátom a dolgokat.

A legnagyobb fájdalmam, hogy elvesztettem egy Embert az életemből, aki a legkedvesebb volt hozzám és a legtöbbet kaptam tőle. Ráadásul én küldtem el... de el kellett küldenem... magam miatt és miatta is. Neki most más az életfeladata, nem terhelhetem még jobban Őt az én problémámmal is, amikor Neki is van éppen elég harc és küzdelem az életében. Hogy is várhatnám el Tőle, hogy még az én nyomorommal is foglalkozzon... persze együtt mindent könnyebb megoldani, de ezt meg Ő nem akarta és én ezt tiszteletben kell, hogy tartsam... de most iszonyatosan hiányzik. Hiányzik, hogy nem hívhatom fel, hogy nem mondhatom el neki, hogy mi történt ma, vagy tegnap, vagy, hogy Ő hogy vagy. Egy éve a mindennapjaim része volt, és nem tudok nem Rá gondolni. Otthon bármerre nézek, mindenről ő jut eszembe. Most már leírhatom ide ezeket a dolgokat, mert úgy tudja, hogy töröltem a blogot, így biztosan nem fogja elolvasni. Annyira fáj a hiánya, mintha meghalt volna. Fizikálisan is beteg vagyok azóta. Nem kapok levegőt, úgy érzem, mintha 3 medve ülne a tüdőmön. Nem tudok enni (ami nem baj, úgy sincs nagyon mit), nem tudok aludni. Rengeteget dolgozom, hogy valahogy túléljek egy-egy napot. Tegnap éjszakás műszak után, ma reggel 9-től este 6-ig három lakást takarítottam ki, és ez lesz egész héten, és ezt csinálom hónapok óta. Nem tudom meddig bírom ezt fizikálisan, de most olyan állapotban vagyok, hogy nem is érdekel, csak megyek, mint egy zombi.

A múltkor azt mondta, hogy olyanok az írásaim, mint valami unatkozó háziasszonyé. Hát sok mindenre nincs időm, de unatkozni aztán végképp nincs. Ezért is töröltem egy időre a blogot, de aztán rájöttem, hogy még ha úgy van sem érdekel, hiszen magamnak írom... mementónak, ha valaki más is olvassa, annak meg csak örülök, hátha esetleg ő is hasonló cipőben jár és jó érzés neki, hogy nincs egyedül a problémájával.

És itt jön a második nagy problémám... az anyagi helyzetünk. Fizetés letiltásom van és emellett van még két tartozásom, amit ha nem fizetek be, akkor felmondják a részletet és egy összegben verik rám az egészet... Tehát jelen pillanatban 25 ezer forint marad a fizetésemből. Ezért kell három másodállást vállalnom, sőt most lesz egy negyedik is majd.

Ez van! Hogy hogyan tovább??? Egyenlőre fogalmam sincs. Azzal bíztatom magam, hogy eddig is volt valahogy, meg hogy majd elmúlik... És ha mélyebben belegondolnék abba, hogy ez még évekig így lehet, akkor tényleg neki mennék a Dunának, de egyenlőre az életösztönöm működik, de nem tudom, hogy ez mennyire lesz elég. Most még nagyon nagy a fájdalmam és a kétségbeesés! Talán egyszer elkezd enyhülni, de most még lefelé tartok... és még nem tudom, hogy milyen mély a szakadék. :(

Az élet mindig tartogat meglepetéseket :)

A napokban megbántottam valakit, legalábbis akkor én azt hittem, de mint utóbb kiderült, Ő nem bántódott meg. Viszont nekem akkor ez nagyon fájt és lelkiismeretfurdalásom volt. Amúgy sem stílusom belemászni mások lelkivilágába, éppen ezért én jobban szenvedek ilyenkor.

Nem volt szándékos, csak próbálom megőrizni a méltóságom egy olyan helyzetben, amit az Élet kényszerített rám... (meg még sok Emberre ebben az országban).

Nem akarom a felelősséget a körülményekre hárítani. Persze, biztosan lehetett volna akkor másképp csinálni dolgokat, hogy most ne itt tartsak. Lehettem volna körültekintőbb, megfontoltabb, de akkor nem állt mellettem olyan Ember, akinek számított a véleménye és főleg olyan nem, akinek én valamit is számítottam. Most viszont van... és éppen Őt bántottam meg, csak azért, mert próbáltam büszke maradni és fölényes, hogy: " Húúú, ez csak az én problémám... majd én aztán jól megoldom.

Hát igen... mostanában vannak problémák. Az Édesapám betegsége, az én egészségi állapotom, az anyagi helyzetünk. Mostanában sokszor meg kell gondolnom, hogy mire költök, hogy mit veszek meg, hogy mit eszem... egyáltalán, hogy eszem-e.

De hála az Égnek Ő ugyanolyan csökönyös és önfejű sokszor, mint én. Így nagyívben nem érdekelte, hogy én mit beszélek kifelé a számon :)

Csak tette, amit a szíve diktál... önzetlenül... ahogy eddig is.

... és ettől lesz VALAKI igazi  BARÁT.

Megint lett terülj, terülj asztalkám, mindenre odafigyelve... gyümölcs... magok... gluténmentes... laktózmentes :) Hála és köszönet érte! <3

Mai libabőr

Mai lélekemelő - Wass Albert: A viharról


Hatalmas balatoni viharban volt részem a nyáron. Otthon voltam Keszthelyen, az édesapámnál és gyönyörűséges, de egyben félelmetes vihar kerekedett. Végignézhettem a hegy tetejéről, ahogy a semmiből érkezik, aztán...

Nem írom tovább, mert Wass Albertnál szebben úgy sem tudnám lefesteni... de valahogy így zajlott. Csudás volt és félelmetes! :)

 

Wass Albert: A viharról, ami időnként jön és megy

Figyelted, hogy kezdődik? Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy. A levegő megáll fölötted, mintha ásítana. Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet. Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai.

A fák is őt nézik valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok. Egy kis levél, valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit. Egymásnak adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel. Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek.

Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a hegyen meghallod a fenyvest zúgni. Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot. Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket vesztik a színek. Morddá sötétedik minden.

És ekkor megjön a szél, az igazi. Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büszkék ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol. Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz. A föld remeg. Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja.

Így a fa. És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert ember. Jóindulatú, Tiszta és Igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban, emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál. Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait. Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös szándékok babonája hozza. De az ember megáll benne, ha ember.

És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű. A föld puhább és a virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek. Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát belenyomja mélyen a fölpuhult földbe. Illatos a föld olyankor s jó gabona terem. Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.

 

 

River Cottage - Kapa, kasza, fakanál 2/1. rész

Már több, mint egy hónapja, hogy Hugh letelepedett River Cottage-ban.

Régebben nagyon nehezére esett reggelente kikelni az ágyból, de ez mára megváltozott. Nagy lelkesedéssel vág neki minden egyes új napnak.

(A Bakonyban én is ugyanígy működöm! Itthon csak egy hekto kávéval indulok be. Ott meg kipattanok az ágyból és megyek a harmatos fűbe sétálni. :)

Naponta kétszer-háromszor is kimegy a kertjébe, hogy megnézze a növényeit, hogy mennyit nőttek, vagy hogy valami bestia nem rágott-e bele a levelükbe. Napról-napra azt látja, hogy a növényei egy kicsit nagyobbak, a malackái egy kicsit kövérebbek lettek és várja egy új nap, amit szinte teljes egészében a hasának szentelhet. :)

Találkozik John-nal, a halőrrel, akinek a feladata a csuka populáció fékentartása a pisztrángokkal szemben. Ez a tevékenysége ingyenes halvacsorát hoz a konyhára. :)

Akadnak olyan csukareceptek, amelyekben mintha el akarnák titkolni, hogy az ember csukát eszik. Hugh célja ennek éppen az ellenkezője, ő meg akarja ünnepelni ezt a halat, hogy meggyőzze Johnt - akinek az a véleménye, hogy a csuka iszapos, csontos és nem éri meg a fáradtságot - hogy ez a hal mennyire alkalmas a fogyasztásra. Úgyhogy nem használ erős ízesítőket, csak néhány növényt a kertből, babérlevelet, hagyma szeletet és egy kis citromhéjat. Ezek a jó kis ízesítőanyagok nem nyomják el, csak kiegészítik a hal ízét. Az étel pedig, amit készít: Hideg csuka aszpikban.

A csukát beletesszük egy forraló edénybe egészben, hasában a fent említett fűszerekkel. A tetején néhány szelet hagymával,ánizskaporral (édeskömény), petrezselyemmel, citromhéjjal és babérlevéllel. Teszünk bele vizet és egy egész üveg bort, majd az egészet felforraljuk és 10 percig lassú tűzön forrni hagyjuk. Akkor vesszük ki a halat, amikor teljesen kihűlt a főzőlevében. A nagy feje és a vastag bőre kitűnő természetes zselatin forrás. A halat kifilézzük, vigyázva, hogy jól kiszálkázzuk az izom mentén. A tiszta halhúst felaprózzuk és megszórjuk finomra vágott petrezselyemmel. A csuka főzőlevét átszűrjük egy finom szövésű anyagon és az eredeti mennyiség körülbelül egytizedére sürítjük be. Aztán összeállítjuk: minden forma aljára jön egy kis ánizskapor és néhány szelet kicsontozott csuka. Aztán csak rá kell merni a levét.

 

Néhány órára hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen, majd salátalevélen tálaljuk.

 

Az étel olyan jól sikerül, hogy John szívesen hívna rá vacsoravendégeket is. :)

 

Az előzményekről itt olvashatsz. :)

Az előző részek:

1/1. részt itt találod,

1/2. részt itt találod.

Könyvajánló: Anasztázia könyvek - A Teremtés

A negyedik kötet:

Ez a könyv költői képeket mutat be. Anasztázia az Univerzum, a létezés, a szeretet eredetéről mesél. Nagy lelkesedéssel beszél az ember megjelenéséről – Ádámról és Éváról. De ez a könyv ennél többről számol be.

Nagyon érdekes elbeszéléseket olvashatunk Földünk múltjáról és jelenéről, mely szorosan összefonódik egymással.

Megismerhetünk egy hihetetlen történetet Anasztázia és Vlagyimir látogatásáról egy másik bolygóra, ahol különös lények élnek.

„Az Univerzumban még senkinek nem sikerült megtalálnia a választ, felfednie a titkos rejtélyt, amely fényt derítene arra, hogy milyen erő hozta létre anyagi világunkat, mi az, ami összetartja azt és az egész Univerzumot, és hogyan, milyen áron képes ez a világ újrateremteni önmagát?”

Forrás


Mai libabőr

Ma ilyen hangulattal ébredtem. Hallgassatok egy kis "kútúrát"!

Csodás napot Mindenkinek!

Szülinap vaaan!!! :-D

G. kislánya ma 9 éves! <3

Ő a legkedvesebb fogadott gyermekem. Mostanában... főleg nyáron... sokat voltunk együtt. Nagyon vidám, melegszívű, szeretetet adó és szeretetre éhes kicsilány. Ő is egy igazi Kincs az életemben.

Édes Kicsilány! Boldog szülinapot! Nagyra nőlj! <3

Újhold - új kezdetek

Ma Újhold van.

Érdekes, hogy még a Hold is az újrakezdést jelzi. Nagyon sok minden történt velem mostanában, ami teljesen új az életemben. Új élmények, érzések, emberek, kapcsolatok. Rengeteg új impulzus ért és végre kezdem saját magamtól jól érezni magam. Rátaláltam egy útra, ami folyamatosan boldogsággal tölt el. Régóta nem voltam ilyen kiegyensúlyozott állapotban és azt leszámítva, hogy néha hihetetlenül fáradt vagyok ( három műszak a kollégiumban, mellette három másodállás, és most elkezdtem az íjászedzéseket is), tulajdonképpen fizikálisan is nagyon jól érzem magam. :)

Persze ehhez kellett egy Cél, ami teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat az Élethez.

Sokat gondolkodtam mostanában... embereken... kapcsolatokon... emberi kapcsolatokon. Egy ismerősöm megosztotta velem egy titkát... egy nagyon bensőséges titkát, ezért nem is részletezem. De elgondolkodtatott a történet. Honnan veszik emberek a bátorságot, hogy játszanak mások érzéseivel? Miből gondolja azt valaki teljes lelkinyugalommal, hogy ki-be mászkálhat valakinek az életébe? Hogy nem érzik egyesek, hogy micsoda felelősség az, ha úgy dönt, hogy összeköti az életét egy másik emberrel? Jó, nyilván van olyan, hogy idővel kiderül, hogy valami miatt nem működik egy kapcsolat, hiszen lakva ismeri meg az ember a másikat, de kijátszani mások érzéseit, csak azért, mert szeret, főleg, ha szerelmesen a lilaköd állapotában van... visszaélni azzal, hogy lelkileg sérült és kiszolgáltatott állapotban van... ez a leglelketlenebb dolog a világon... és mindezt nemcsak egyszer, hanem kétszer-háromszor-négyszer-ötször... Nem értem!

Egy biztos... akkor inkább egyedül! Így legalább nem sérül az ember.

Igen, jelenleg én is egyedül vagyok, de nem vagyok magányos! És nem mondom, hogy nem vágyom egy normális kapcsolatra, egy normális emberre, aki mellett önmagam lehetek... dehogynem! De nem minden áron... nem megalázkodva, megalkudva, csak azért, hogy az ember mutogathassa a külvilág felé, hogy :"Húúú, nekem aztán van valakim!" Mert ha nincs, akkor mi van? Akkor én sz@r ember vagyok? Attól kevesebb vagyok, mint az, aki benne él egy sz@r kapcsolatban? Nem gondolnám... sőt... pedig sokan így gondolják... és ez nagyon szomorú.

 

Tegnap történt egy baleset, szinte az orrom előtt. Ha kicsivel előbb érek oda, talán még a csattanást is látom... ha kicsivel előbb érek oda, talán én is lehettem volna az áldozat. Csak később tudtam meg, hogy sajnos a fiú meghalt... :(

... és ekkor elgondolkodtam... és hálát adtam az Égieknek, hogy én még itt vagyok... persze lehet, hogy inkább irigyelnem kéne Őt... nem tudom...         Gyarló emberként örülök, hogy én még itt maradtam. Azt szokták mondani, hogy onnan tudod, hogy még dolgod van a Földön, hogy még élsz. Igen... én is ebben bízom.

Bízom abban, hogy van még mit adnom magamból másoknak, hogy hozzá tudok tenni mások életéhez, ha csak egy jó szóval, egy mosollyal, egy öleléssel. Főleg a Gyerekekéhez, akikkel dolgozom. Csodás érzés, amikor szaladnak elém és borulnak a nyakamba... :) Tőlük nagyon sokat kapok... majdnem annyit, amennyit adok... és ez boldogságos! :)

 

MariArt 2.

Marcsi barátnőm megint gyönyörű képeket alkotott. Egy virágos album következik. Nézzétek... szeressétek... vegyétek... vigyétek :)

A képeket itt is megtaláljátok. :) Jó nézelődést!

BEMUTATKOZÁS

Üdvözöllek, Csillag vagyok.
Két gyermek felnevelése után úgy döntöttem, hogy még 50 éves korom előtt megtalálom a saját boldogságomat, amiért én harcolok meg, én küzdök meg.
Nem várom el senkitől a segítséget, de minden segítséget örömmel fogadok, legyen az Égi vagy földi.(Bár ezt még nagyon kell tanulnom:)
A CÉLOM egy kert, egy nádtetős kis házzal, önellátó gazdasággal a Bakonyban.
Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Az ÉN időm most jött el!
Gyere tarts velem, ha motivációra, őszinteségre és tiszta érzésekre vágysz.
Legyen szépséges a napod!
(Bejegyzéseimben bármilyen hasonlóság élő személyekhez vagy valós helyzetekhez, csak a személyeket, a helyzeteket, és ezt a világot minősíti. Ezért felelősséget nem vállalok érte :)"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás