Az előzményekről itt olvashatsz. :)

 

Mint oly sok városlakónak, Hugh-nak is régi álma volt, hogy vidéken lakjon és abból éljen, amit termel, gyűjt vagy megfog. A szabály az, hogy ami nem hoz valamit a tányérjára, annak mennie kell. Ezért első lépésben megszabadul egy virágos kerttől, attól függetlenül, hogy nagyon szereti a virágokat. A korábbi virágágyások helyére vasúti talpfákból teraszokat épít.

Majd beszerez két nagyon helyes kismalacot. Megtudjuk, hogy hogyan kell őket etetni, tartani. Nem lehet csak úgy kicsapni őket a legelőre. Megfelelően kell táplálni. Rendes takarmányra, ásványi sókra, vitaminokra is szükségük van. Ezenkívül nagyon társaság kedvelő jószágok, tehát nem jó őket egyedül tartani, csakis párban.

 

Aztán egy kis halra támad kedve... mármint a gyomrának. Nagy szerencséjére River Cottage csak néhány kilométerre fekszik a tengerparttól, így barátjával együtt szigonypuskázni mennek. A zsákmány három, méretes sügér, aminek az elkészítése természetesen Hugh feladata.

A parton tüzet raknak és a tűzre ánizskaprot, azaz édeskömény szárított szárát teszi Hugh. Ahogy az ég, egyfajta édesköményes ízt ad a halnak. A hal hasába pedig az édeskömény zöldjét teszi, néhány friss babérlevéllel. Tálaláskor csak sózza, borsozza és citromos-ánizskapros majonézt ad mellé.

A barátja gyömbérrel és fokhagymával tölti a halat, azután zöldhagymával és korianderzölddel valamint osztriga szósszal tálalja. Végül leloccsantja a sügérek bőrét egy kevés forró olajjal. Hmm! Jó étvágyat! :)