G.-ről még nem írtam, de mivel fontos és meghatározó része az életemnek, ezért muszáj Róla beszélnem.

Ő a nagybetűs BARÁT.

Ritka kincs az ember életében, olyan, akiből - ha szerencsés az ember - csak 2-3 adódik egy életben.

Tavaly decemberben, amikor kórházba kerültem és utána otthon lábadoztam házhoz hozta a saját készítésű húslevesét. Terülj, terülj asztalkámat varázsolt minden alkalommal, amikor csak meglátogatott... és mindezt tette... teszi önzetlenül... szeretettel... soha viszonzást nem várva. Ő az, akit tudom, hogy hajnali 3-kor is felhívhatnék és egy órán belül ott lenne nálam.

Rengeteget viccelünk, nevetünk, nincsenek elvárásaink. Talán éppen ettől működnek jól a dolgok. Minden spontán történik. A MOSTban élünk. Nem tervezünk nagyon előre... jó, persze vannak konkrét események, amiket megbeszélünk, de a többi az csak úgy jön magától. Mivel nem szerelmi kapcsolatban vagyunk, ezért nem kezdünk el agyalni rajta, ha esetleg a másik nem veszi fel a telefont vagy nem hívja vissza rögtön, hogy "na, most vajon kivel lehet?" Egy ilyen kapcsolatban nincsenek műdrámák, nincs féltékenységi jelenet, nagy halál. Nem ez a mozgatórugója. Sokkal inkább a szeretet, a tisztelet, a másik emberi értékeinek a meglátása.

Sose gondoltam volna, hogy létezhet ilyen jellegű kapcsolat férfi és nő között, amíg meg nem tapasztaltam. Egy idő után valahogy mindig átvált egy másik minőségbe. Vagy ellaposodik vagy átcsap érzelmi kapcsolatba. Azt hiszem, nekünk sikerült az arany középutat megtalálni.

Ő az egyik földi segítségem, akit az Égiek küldtek nekem. Ritka kincs az életemben!

Neked is van ilyen nagybetűs BARÁTod??? :)