Üdvözöllek a blogomon!

Eltűntem, de nem eléggé...

Régóta nem írtam.

Az okoknak se szeri-se száma.

A tavalyi év a veszteségek, az elengedések, a lezárások éve volt... minden szempontból.

Emberek jelentek meg a múltamból.

Akikkel még volt elintézni, lezárni, megbocsájtanivalóm, karmikus feladatom, az mind visszaköszönt. Egyszercsak a semmiből jelentkeztek, megkerestek, felkutattak. Ami jött fogadtam, ami ment engedtem. Csak így lehetett túlélni ezt az időszakot.

Amit nagyon sajnálok, hogy G.-vel szinte teljesen megszakadt a kapcsolatunk. Erről majd egyszer írok, most még képtelen vagyok rá. Pedig jó lenne kiírni magamból. Nem mondom, hogy túlvagyok rajta, de az idő valóban jó gyógyír mindenre.

Az anyagiakról már írtam régebben itt és itt. Úgy néz ki ezt is túléljük. Hihetetlen, hogy amikor nagyon nagy sz@r van, akkor mindig egyedül vagyok, de az Égiek mindig ott vannak nekem és csodaszámba menő dolgok történnek. Például: januárban kétszer is kaptam fizetésemelést. Így most elég élhető az életünk, annak ellenére, hogy még mindig ugrik a fizetésem fele. A "minden rosszban van valami jó" esetéhez kapcsolódik, hogy mivel rosszabbodott a hallásom, ezért már jár a "fogyi-nyomi :)" igazolvány (SINOSZ), így ingyen utazom Pesten. Vidékre meg 90%-kal. Ebből következik, hogy amint időm engedi, megyek és utazom. Erről majd akarok indítani egy sorozatot, itt a blogon "Barangolásaim" címmel.

Visszakanyarodva a tavalyi évhez, decemberben kaptam egy tüdőgyulladást, ami két és fél hónapig elhúzódott. Mennyire igaz, hogy a lélek betegíti meg a testet. Mindig azt mondogattam, hogy megfojt ez a sok adósság. Hát valóban. Annyira fulladtam, hogy pumpát kellett használnom, mert nem kaptam levegőt. Aztán, ahogy felismertem a betegségem okát és jöttek hozzá a segítő körülmények, amikről az előbb beszéltem, úgy kezdett szépen lassan feloldódni bennem a gyulladás, kezdtek elmaradni a fulladási rohamok. Végül szépen, lassan a betegség is eltűnt. Azt hiszem tényleg minden fejben dől el.....folyt.köv. :)

Önzőség vagy önszeretet – vajon hol a határ?

Szeresd Önmagad! – hallod a segítő szándékú tanácsot egyik oldalról. Csak magaddal tudsz foglalkozni! – szól a vád a másikról. És még csak nem is feltétlenül az a különbség a két csoport között, hogy az egyik szeret Téged, a másik pedig nem. Sokszor mindkét tanács elhangzik olyanok szájából, akik szeretnek – sőt, akár ugyanattól az embertől is hallhatod két különböző élethelyzetben. Tényleg ilyen vékony a határ önzőség és önszeretet között?
Talán ezért őriznek annyian olyan emberi kapcsolatokat, amelyek szépen lassan felemésztik őket. Mert nemcsak a változástól és az ismeretlen jövőtől félünk ösztönösen, hanem attól is, hogy önmagunk előtérbe helyezésével önző, szemét, értéktelen emberré válunk. Nemcsak mások szemében, hanem épp ezért – vagy akár ettől függetlenül – a sajátunkban is.
De mi van, ha maradunk? Mi van akkor, ha az oly sokat hallott kompromisszumkészség bizonyításaként úgy döntünk, hogy vállaljuk a másik emberrel való heves összecsapásokat, vagy ha olyan a kapcsolat, akkor a langyos pocsolyában való fetrengést, és a másik iránti szeretetünkbe kapaszkodva tűrünk. Próbáljuk elviselni mindazt, ami a kapcsolatban szenvedés számunkra, és próbáljuk megmagyarázni másoknak (de leginkább önmagunknak), hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz ez. Aztán amikor már mi magunk sem hisszük ezt el, akkor egy újabb mentőkötélért nyúlunk, ami valahogy így hangzik: nekem már úgysem lesz jobb. És a legtöbb embernek valóban nem is lesz jobb, aminek egyetlen egy oka van: ezt hazudta be önmagának.

Minél szorosabb kapcsolatról van szó, annál erősebb az önzőségtől való félelem. Egy párkapcsolat, egy erős rokoni szál vagy egy régi barátság mind szükségszerűen előhozza az érzést, hogy önmagadat háttérbe szorítva elfogadd a másik ember hülyeségeit, és megőrizd a kapcsolatot jelenlegi formájában. Csakhogy a legtöbb esetben egyáltalán nem elfogadásról van szó, hanem beletörődésről – és a kettő nagyon nem ugyanaz. Aki elfogad, az békében él azzal a tudattal, hogy nincsen tökéletes ember és tökéletes kapcsolat, aki viszont beletörődik, az önmaga gyűjti a rőzsét a saját máglyájára. Nem jó neki az, ami van, de tehetetlennek érzi magát a változtatáshoz.
De akkor mégis mi a megoldás? Hogyan tudod eldönteni, hogy önző vagy-e, vagy pedig arról van szó, hogy szereted és tiszteled önmagadat annyira, hogy megszakíts egy olyan kapcsolatot, ami nem épít, hanem rombol? És egyáltalán honnan tudod, hogy menj-e vagy maradj? Olyan kérdések ezek, melyek sokaknak okoznak álmatlan éjszakákat. Kérdések, melyekre rengeteg okos tanács szokott érkezni a közvetlen környezetünkből, mert ugye mindenki pontosan tudja, mit kell tenni – egészen addig, amíg nem önmagáról van szó.
Akár a párod okoz szenvedést, akár a szüleid vagy más rokonaid telepednek Rád indokolatlanul, akár egy ismerősről vagy közeli barátról van szó, minden esetben ugyanazzal a módszerrel tudod rendezni a konfliktushelyzetet. Az első lépés az önreflexió. Tudd, hogy minden probléma benned keletkezik, mert minden külső hatás csak attól válik problémává, hogy Te annak fogod fel. És ha problémát érzel, akkor természetesen vagy Veled van baj, vagy azzal, aki miatt szenvedsz. Vagy mindkettőtökkel, ami igen gyakran megesik. Először tehát nézz önmagadba, és találd meg a probléma valódi gyökerét. Ne csak a felszínt lásd (ordítozik velem a másik, érzelmi zsarolás áldozata vagyok, stb.), hanem keresd meg egyrészt azt, hogy mi az ő cselekedeteinek az oka, másrészt pedig azt, hogy megfelelő-e a Te hozzáállásod a helyzethez.
Ehhez viszont ismerned kell a másik embert is, de leginkább önmagadat. Merre haladsz az életedben? Mi a fontos számodra? Milyen változás szükséges a másik emberrel való kapcsolatodban ahhoz, hogy előre haladj és boldog legyél? És neki mire van szüksége a saját életében? Összeegyeztethető ez a Te boldogságoddal? A válaszokat önmagadban keresd, mert senki más nem kompetens a Te életutad járásában. Aki annak képzeli magát, az jó eséllyel a sajátját sem tudja járni. Úgyhogy bármilyen nehéznek és félelmetesnek is tűnik mélyen önmagadba nézni, nem érdemes megspórolnod ezt. Feltéve, ha megoldásokat keresel, és nem csak panaszkodni akarsz.
A második lépés a kommunikáció. Őszinte, nyílt kommunikáció hiányában egyetlen tartalmas emberi kapcsolat sem lehet hosszútávon működőképes. Ezért én azt javaslom, hogy az önreflexiód eredményét oszd meg azzal az emberrel is, akivel megoldhatatlannak látszik a konfliktusod, és vádak nélkül, finoman, de nagyon őszintén mondd el neki, hogy mit érzel, és szerinted min szükséges változtatnotok. És ha valóban fontos számodra ő, akkor legyél türelmes, mert nem biztos, hogy elsőre képes lesz befogadni azt, amit mondasz.
Önreflexió és kommunikáció: két olyan folyamatról beszéltünk eddig, amelyek személytől és helyzettől függően akár hetekig vagy hónapokig is eltarthatnak, és ha észrevetted, még fel sem merült az önzőség és az önszeretet kérdése. Annak csak ezután van helye. Előbb fektesd be a szükséges energiát, tegyél rendbe mindent önmagadban, majd beszélgess őszintén és gyakran a másik emberrel, és csak ezután gondolkodj a kilépés vagy a maradás közötti válaszúton.
Sokan már az elején elbuknak. Nagyon sok ember nem hajlandó önmagába nézni és megkérdőjelezni a saját maga által évtizedek alatt felépített kis világának szilárd(nak vélt) alapjait. Aki enélkül lép ki egy kapcsolatból, az önző. Mások a kommunikációt zárják rövidre valami ilyesmi megállapítással: de hát vele nem lehet megbeszélni semmit. Ha valóban így van, akkor nagyon egyszerű a helyzet. Mégis mit vársz egy olyan kapcsolattól, ahol még beszélgetni sem tudtok? Érdemes az ilyet őrizgetni? Sem párkapcsolat, sem közös gyerek, sem szülő-gyermek viszony vagy egyéb erős rokoni vagy baráti szál nem elegendő önmagában ahhoz, hogy azt a kapcsolatot megőrizd. Ehhez együttműködésre és egyensúlyra van szükség. Ha bármelyik hiányzik a kettő közül, akkor vagy ideiglenesen, vagy véglegesen zárd le a kapcsolatot. Itt van az önszeretet helye. És ha valóban megtetted az első két lépést, és ezek alapján hozod meg a döntésedet, akkor már szó sincsen önzőségről – ez már az életed és a boldogságod védelme.
Amikor önzőséggel vádolnak – vagy ezzel vádolod önmagad – annak ellenére, hogy önmagadba néztél és értelmes kommunikációval is próbálkoztál, akkor két dolgot érdemes észben tartanod. Az egyik az, hogy mások véleményéhez Neked semmi közöd nincsen. Senki más nem élte át pontosan azokat a tapasztalatokat, amiket Te, senki más nem rendelkezik pontosan azokkal az érzésekkel, amikkel Te, és senki más nem döntheti el helyetted, hogy Te merre akarsz haladni az életedben. Ha építő jellegű a másik ember véleménye, akkor hasznosítsd, ha nem, akkor pedig egyszerűen szard le.
A másik dolog, amire érdemes emlékezned később is, az az, hogy aki önmagát nem tudja szeretni, az senki mást sem képes szeretni igazán. Ilyenkor persze jönnek a heves tiltakozások például olyan szülőktől, akik a saját életükről elismerik ugyan, hogy csapnivaló, tudják is önmagukról, hogy nem boldogok, de szilárd meggyőződéssel állítják, hogy a gyerekük viszont az, hiszen mindent megadnak neki. Persze, mindent megadnak neki, csak épp azt nem, amire a legnagyobb szüksége lenne: egy teljes értékű, erős, kiegyensúlyozott emberi lényre, aki pozitív energiát sugároz felé, és nem egy magára erőltetett mosollyal próbálja elhitetni vele, hogy minden rendben van, miután a másik szobában vörösre sírta a szemeit. A gyerekek nagyon jól megérzik azt, ha valaki nincsen egyben. De még minket felnőtteket sem rontott el annyira a nevelés, hogy ne éreznénk meg a másik ember gyengeségét. Legtöbbször azonban nem is kell nagyon keresgélni, megmutatja ő maga: egy hirtelen érzelmi kirohanás, egy veszekedés, egy indokolatlannak tűnő szorongás vagy egy betegség formájában. Mindig hamar kiderül, ha valaki nem szereti eléggé önmagát.
Önzőség vagy önszeretet – a határ mégsem olyan veszélyesen vékony, ha a megfelelő mennyiségű időt és energiát hajlandó vagy befektetni egy kapcsolatba. Mert ha befelé figyelsz, akkor rájössz, hogy a kettő egymástól teljesen független, hiába próbálják sokan tudatosan vagy tudat alatt összemosni őket. Valójában önző is csak az lehet, aki nem szereti eléggé önmagát, mert saját gyengeségeit a másikra kivetítve menekül a másik embertől – de leginkább önmaga elől.
Aki viszont szereti és tiszteli önmagát, az másokat is megtanul elfogadni olyannak, amilyenek, és akár megőrzi velük a kapcsolatot, akár lezárja azt, nem önző érdekből teszi, hanem azért, mert tisztában van vele, hogy merre halad az életében, és csak olyanokkal osztja meg azt, akik segítik ebben – vagy legalább nem hátráltatják.

Forrás

Mai lélekemelő

A természettel együtt élő emberek...

Így is lehet élni.... vagyis azt hiszem csak így érdemes. Mindenkinek így kellene és akkor nem lennének az anyagiakért folytatott harcok, háborúk, csak nyugalom lenne, békesség az emberek szívében, lelkében. Boldogság lenne mindenhol, mert a földből jövő energiának ez a hatása, feltölt, megszépíti a testet és a lelket egyaránt és talán azért is, mert a szívvel-lélekkel végzett munka nemesít.

 

Szombathelyi Tibor, egy apa, aki három lányát neveli egyedül egy csodás környezetben, amit 20 éve kezdett el építeni:

 

 

Kassai Lajos, a lovasíjász:

Filmajánló: A lovasíjász

Erre a filmre szerettem volna G.-t elvinni, mert a születésnapja előtti napon volt a hivatalos bemutató. Az élet úgy hozta, hogy akkor nem néztük meg. Most viszont megnéztem... igen, erre mondják, hogy mindent a maga idejében. :)

Csodás film egy csodás emberről. Nem mondok róla többet. Nézzétek meg! Majd... amikor ott lesz az ideje! :)

 

Mai lélekemelő

Ha a kiábrándult nő ingyenprosti lesz...

A szerelemből kiábrándult nő gyermeki énjének zilált családi hátterével együtt hozta magával ezt a kéregető szeretetsóvárságot. Eleinte őszinte, inspiráló, kölcsönös, tiszta érzéseken alapuló párkapcsolatot akart, és azt gondolta, ha a férfiak ölelik, és egész éjjel hozzábújnak, akkor nagyon szerelmesek bele. Aztán nem hívták fel többet, és más nőkhöz bújtak ugyanígy.

Ráébredt, hogy a férfiak nem akarják, hogy ő az életük része legyen. Társra vágyott, a férfiak meg rendelkezésre álló dugópartnerre, de leginkább azt szerették volna, hogy legyen rajta egy on/off gomb, amivel szépen ki-be lehet őt kapcsolni a szexuális, emocionális, és gasztronómiai igényeik szerint.

 

 

 

Ha a nő igényeiről, problémáiról, kérdéseiről, drámáiról, szeretetlenségből fakadó hisztijéről, netán születésnapjáról van szó, akkor nagyon praktikusan off üzemmódban lehet őt tartani. Szerelmet, kötődést, szövetséget akart, a férfiak meg két év után sem akartak semmi közöset, eszükbe sem jutott. Nem akartak sem beszélgetést, sem összeköltözést, sem közös teherviselést, pláne nem udvarlást. A kiábrándult nő önbecsülése súlyosan megbicsaklott, a szíve össze-vissza tört, de nem drámázott, nem lelkizett, és nem hisztizett többé. Nem voltak többé igényei, kívánalmai, elvárásai meg főleg nem, a szívét bezárta, és a kulcsot messzire dobta. Éjjel-nappal nyitva tartó, nonstop ingyen szolgáltatás lett, egy odaadó és befogadó piroslámpás ház, egy menedékhely oázis, ahol férfitest és férfilélek nyugalomra találhat, majd feszültségmentesen távozhat. Azonnal az ágyban kötött ki mindenkivel. Teljesen ingyen, élvezettel, szenvedélyesen, és adakozóan osztogatta kegyeit, ami a legtöbb férfi számára kellemesen gazdaságos opció volt. Ugyanis legtöbbjük általában arra is tudatosan ügyel, hogy a nő, ha egyébként semmi másra nem alkalmas, használatba vétel után ne kerüljön nagyon sokba. A nem létező pénztártól való távozás után így esze ágában sincs reklamálni, sőt, akár le is tagadhatja, hogy valaha a helyszínen járt.

A kiábrándult nő kivonta magát az érzelmek világából, az ő privát türelmi zónájában egy helyben toporogva azt hitte, így halogathat. Ha egy rövid kitérőt tesz és letér a tisztességes lány ösvényről, akkor nem kell gondolkodni, nem kell tervezni, és főleg nem kell érezni. Eltömítheti az agyát, eldugíthatja a lelki fájdalomérzetet szállító ingerületet az idegsejtjeiben, letompul, időt nyer. Majd visszatér arra a másik ösvényre később, valamikor, akkor majd letagadhatja, hogy valaha járt ezen a félhomályos, sejtelmes, titkokkal és sorsokkal tűzdelt helyen, letagadja, hogy használatba helyezték, élvezettel megrágták, majd kiköpték. Önként jelentkezett erre a karitatív pozícióra, alkalmassági vizsgára sem volt szükség. Empatikus lényével szegény, magányos férfiak homlokán simította el a ráncokat, és hagyta, hogy megkóstolják őt, falatozzanak belőle, élvezzék ki, mintha csak gasztronómiai, vagy kulturális élmény lenne.

Beszélgetni is lehetett volna vele, de azt nem igazán szeretett. Talán mert a tisztességes lány múltjára emlékeztette? Millió szava lett volna, egyetlen estébe belesűrítette volna őket, szépséges köntösbe, ünneplőbe öltöztette volna a mondatokat. Hamar leszokott a beszédről, talán mert nem akarta közel engedni őket magához, nem akarta, hogy meglássanak valamit benne, ami valahogyan nem illik ebbe a jelképesen piros lámpás környezetbe, valamit, ami megkülönbözteti őt a többiektől, ami a lakkcsizmás világtól elkülöníti őt, és ráadja a báli ruhát. Nem akarta, hogy bármelyikükből is királyfi legyen. Nem akart üvegcipellőt, tökhintót, nem akart királylány koronát. Nem akart már párkapcsolatot. És ahogy nem akart párkapcsolatot, úgy fordult a kocka, úgy ragaszkodtak hozzá ezek az elmés fickók minél jobban, minél erősebben. Ám ő csak a testét adta kölcsön, mintha be akarná teljesíteni a karmáját, mintha előző életében valódi bordélyházak valódi madámja lett volna.

Aztán egy napon úgy látta, vagy inkább érzékelte, vége van az útnak. Kiírták rá, hogy dead end, zsákutca. Az előbbi kifejezés azért találóbb, mert az út végén nem várt volna rá más, mint nem újraéleszthető, halott, kiégett lélek. Végül is hálás lehet a sorsnak, hogy kipakolta ezt a figyelmeztető táblát a szakadék előtt. Ólmos fáradtság ült rajta, a lelke és teste között százezer év korkülönbség, mindig a lélek győz, az ő javára dől el minden. A test csak védőruha, burok a lelken, könnyebbé teszi az átutazást az életen, és megvéd a közvetlen sérülésektől.

Nevezhetjük rituális megtisztulásnak is, ahogyan zuhanyozott. Erős volt a vízsugár, és a tompa, párás félhomályban halványan hallotta, hogy valaki még mindig eltökélten nyomja a kapucsengőt. Hajnali kettő volt. Zárva vagyunk, suttogta halkan, csak önmagának, majd bugyborékolva, fulladozva, hüppögve nevetni kezdett. Nem ideges nevetés, hanem nyüszítő, felszakadó fájdalom volt az inkább.

Belesírt a zuhanyrózsába, és megállapította, letérni a jól ismert ösvényről, nem igazán biztonságos egy magafajta lány számára.

Forrás

Mai lélekemelő

Wass Albert: Az Igazit keresed?

Mi emberek, szeretünk idealizálni. Vannak akik útjuk során megfáradnak, kiégnek a csalódások miatt, míg mások lankadatlanul hiszik a jót. Azt, hogy az élet szép. Nem is tudjuk milyen isteni kegyelem az, ha bizakodó tud maradni valaki élete alkonyán is! Nem szívja ki belőle a világ a derűlátást egy életöltő alatt sem. Ismerek ilyen embereket, nem is egyet. És tudom, hogy én is ilyen leszek, mert pontosan ugyanannyi energiát emészt fel pozitívan látni a világot és benne magamat, mint negatívan. Csak az eredmény lesz egészen más…
A szerelem is egy ilyen kérdés. Némelyek megfáradnak, míg mások az utolsó percig keresik a másik felüket. Egy bizonyos ponton megértik, hogy nem létezik IGAZI, nincs nagy Ő, de vannak többen, akikből lehetne – sok lemondás árán -. Már nem idealizálnak, csak beleereszkednek a saját történetükbe. Kíváncsiak maradnak az élet adta lehetőségekre. Játszanak…
Arra biztatnálak, hogy te is emlékezz a nehéz pillanatokban: játszani jöttél a földre… JÁTSZANI…

Wass Albert sorai úgy érzem megmutatják a lényeget:

Az “Igazit” keresed?
Én is azt kerestem sokáig,
s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt…
Most már az “Igazat” keresem…
Mert az “Igazi” szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az “Igaz” odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz… Az “Igazi” megcsókolja a kezed, az “Igaz” megfogja… Az “Igazi” álmodik veled, az “Igaz” virraszt melletted…
Az “Igaziba” belehalsz, az “Igaz” meghal érted, ha kell…
Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…”



Amikor az Ember nem szólhat...

Olyan nehéz, amikor az Ember előre lát és érez dolgokat, de nem szólhat annak, aki kedves neki, mert nem avatkozhat bele az életébe kéretlenül, hiszen nem Isten. Amikor nem mondhatod el a másiknak, hogy: "Figyelj, ne csináld, mert a vesztedbe rohansz!" Nehéz ilyenkor az Embernek csöndben maradni és nem szólni. Mert nem is lehet szólni, mert a másik rögtön azt hinné, hogy irigy vagy féltékeny, vagy csak a rosszakarat beszél belőle. Pedig mennyire nem. Sőt!! A legeslegjobbat akarja a másiknak, de mégsem szólhat, mert nem vehet senki magára ekkora karmikus terhet. Senki nem szólhat bele egy másik Ember életébe, mert az Élet egy tanulási folyamat és addig hozza elénk a hasonló típusú embereket, a hasonló élethelyzeteket, ameddig nem tanulunk belőle, amíg nem ismerjük fel, hogy ugyanazon az úton indulunk el és ameddig tudatosan nem változtatunk. :(

C'est la vie! :(

 

Kép

Az egyedüllét nem magány...

Szösszenet

Amikor az Ember lánya el kezd edzeni, rájön, hogy olyan helyen is vannak izmai, amikről eddig nem is tudott. :)))


Mai lélekemelő

Az én Spartathlonom most már a Tanyaprojekt! Ezért kelek fel mindennap... és tudom, hogy egyszer MEGCSINÁLOM! :) Csodás a videó, főleg a vége, érdemes megnézni, ha valaki motivációra vágyik. Erőt adó! :)

 

Mai libabőr

A tangóról csak annyit tudok mondani, hogy imádom, imádom, imádom. :)

Minden benne van, ami az élethez kell... szerelem... szenvedély... tisztelet... alázat. Az egyik legcsudásabb tánc a világon.

 


A mindennapi élet, mint ima...

"Több dolgot érni el imával, mint azt a világ gondolná." - /Lord Alfred Tennyson/

 

"Vannak nők, akik tudják, hogy imádkoznak. Más nők azt hiszik, hogy ők nem, csak mert nem borulnak térdre reggelente és esténként. De virrasztanak a sötétben a beteg gyerek mellett, ebédidőben meglátogatják idős szüleiket, munkájukkal támogatják szeretteik álmait, segítenek a barátaiknak elviselni örömöt és bánatot, és ápolnak testet és lelket. Ez is ima.

Mert akár tudunk róla, akár nem, mi nők, minden lélegzetünkkel és minden szívdobbanásunkkal imádkozunk. Imádkozunk vágyva, sóvárogva, éhezve, szomjazva, sóhajtva, bűntudattal és megbánással. Imádkozunk csalódásunkban, elkedvetlenedve, kétségbeesve és hitetlenül. Imádkozunk haragunkban, dühünkben, féltékenységünkben és irigységünkben. Imádkozunk gyönyörködve, elégedettségünkben, boldogságunkban, ujjongva és örömünkben. Imádkozunk hálával, elismeréssel, megbecsüléssel, elfogadással és megkönnnyebbüléssel. Imádkozunk, amikor sírunk, amikor dolgozunk és amikor játszunk, amikor szeretkezünk és főzünk. Imádkozunk, amikor alkotunk, és amikor egy alkotást csodálunk. Így vagy úgy, de mindig imádkozunk. A mindennapi élet az ima. Ahogyan irányítjuk, ünnepeljük, megszenteljük. Csak arról van szó, hogy néhány ima jobb, mint mások. A tudatos imák a legjobbak.

A legtisztább formájában az ima párbeszéd. Egyesülés. Kapcsolat. Meghittség. Az ima az Istenség nyelve. Az ima a valódi párbeszéd, mert nem kell visszafognod magad; kimondhatod, amit ki kell mondanod, mégpedig pontosan úgy, ahogyan és amikor szeretnéd, nem fognak elítélni. Nem kockáztatod a szeretet elvesztését; sőt, az ima révén növeled a tudatosságodat. Nem kell óvatosan megfogalmaznod a szavaidat, nehogy félreértés essék, mert itt nem tudnak félreérteni. Még ha Te nem is tudod, hogy mit akarsz vagy mire van szükséged, a Szellem már akkor tudja, hogy mit akarsz mondani, kérni, miért könyörögnél, sikoltanál vagy mit dicsérnél, amikor még egy hang sem jött ki a torkodon.

Akkor miért kell felemelnünk a hangunkat imádkozás közben?

Mert a nőknek nem tesz jót, ha csendben maradnak. Le kell hengerítenünk a való életet a mellkasunkról. Akármi gyötör vagy bosszant, ki vele, mert csak így tudunk boldogulni vele. Ha megrekedünk, nem tudjuk megtenni. Márpedig a nők megrekednek - valamiféle önpusztító, visszatartó mintában -, amikor csendben vannak. Ahogy Deborah Tannen mondta: "Minden ember párbeszédek sorozataként éli az életét. Mi, nők azért imádkozunk, mert beszélnünk kell Valakivel, aki tényleg odafigyel ránk."

 

Forrás

Nyisd meg lelked ajtaját - november 13.

"Amikor az életben a legjobbat várod, azt magadhoz vonzod; kezdd el most mindjárt mindenben és mindenkiben a legjobbat várni, és figyeld, ahogy a legeslegjobb létrejön. Várd, hogy minden igényed teljesül. Várd, hogy megtalálod a megoldást minden problémára. Várd minden szinten a bőséget. Számíts rá, hogy spirituálisan fejlődni fogsz. Életedben ne fogadj el korlátozásokat; egyszerűen tudd, és fogadd el, hogy az Én összes jó és tökéletes ajándékom a tiéd, amint megtanulod helyesen megítélni az értékeidet, és az életedben az elsődleges dolgokat az első helyre tenni. Várd, hogy növekedni fogsz képességekben és szépségben, bölcsességben és megértésben. Várd, hogy téged használjalak fel arra, hogy az Én isteni szeretetem és fényem benned és általad áramoljon. Fogadd el, hogy felhasználhatlak téged az Én munkámhoz. Végezd azt tökéletes hittel és bizalommal, és vedd észre, amint az Én csodáim és dicsőségeim létrejönnek, de nemcsak egyszer-egyszer, hanem állandóan, hogy egész életed valójában az öröm és a hálaadás éneke legyen."

 

Kép

A könyvről bővebben itt írok.


Szösszenet

Mindig meglepődök, amikor ezt látom. Nagyon boldogságos érzés ez nekem, hogy ennyien olvassák a blogomat, hogy egyáltalán érdekel valakit az, amit itt összehordok, ami velem történik. :)

 

 

 

 

Tegnap például valaki konkrétan végig nézte a teljes blogot. Remélem tetszett neki és máskor is visszatér. :) Egy szó, mint száz üdvözlök Mindenkit, aki erre jár. Legyen csodás napod! :)

Könyvajánló: Anasztázia könyvek - A Család könyve

A hatodik kötet:

A sorozat hatodik kötete a szerző egy újabb látogatását írja le, amelyet Anasztázia lakhelyén, a szibériai tajgában tett. Megre itt találkozik cseperedő fiával, akit Anasztázia természetes környezetben, az erdőben nevel. Az ötéves kisfiú különleges intelligenciája arra készteti az írót, hogy teljesen új szemszögből kezdje vizsgálni az oktatást, a tudományt, a történelmet, a családot és a Természetet magát is. „Rövid időn belül mindenhol a Földön édesapák és édesanyák milliói kezdenek majd hozzá, hogy saját kezükkel írják meg a Család könyvét. Milliónyi könyv születik, melyet a szülők örökül hagynak.

Minden ilyen könyv a gyermekek szívéből áradó igazságot fogja tartalmazni. A megtévesztésre nem lesz mód.

Forrás

Apró örömök 3.

Amikor Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot.

Tudom, sokszor írtam már ezt, de tényleg félelmetesen így van. Ahogy ritkán jön a baj, de akkor csőstől, ugyanez vonatkozik a jó dolgokra is. Ha az Ember elhiszi, hogy a rossz után jön a jó, hogy olyan nincs, hogy mindig sz@r, hogy az eső után jön a szivárvány, akkor észre veszi az élet apró, sőt nem is apró örömeit, meglátja a rosszban a jót és felismeri az isteni gondviselést.

Magam sem gondoltam volna, hogy a hála gyakorlása mennyire fontos dolog az életben. Amikor értékelem és felismerem, hogy tulajdonképpen mennyi jó dolog vesz körül, akkor ezek a dolgok még jobban felerősödnek, és amikor valami eltűnik az életből, akkor jön helyette egy jó, sőt még jobb dolog.

Hogy konkrétumokat is írjak...

Néhány napja beszélgettem G.-vel este. A kollégiumi műszak után még bevállaltam takarítást, aminek este fél 9-kor álltam neki és fél 11-re végeztem. Aztán 11-re hazaértem és még neki álltam edzeni, mert mostanában kötöm magam ahhoz, hogy edzés nem maradhat el. Ez csak úgy megy, hogy nem az edzést alakítom az életemhez, hanem az életemet alakítom az edzéshez és így már működik. Szóval, ha este 11-kor, hát akkor edzem. De visszakanyarodva a beszélgetéshez, mondtam G.-nek, hogy műszak után vagyok, meg hogy hullafáradt, meg este van, meg hócipő, meg stb., stb..... Gondolom jól lecsapoltam szegény agyát a panaszkodással.

Aztán mikor letettük a telefont, akkor elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most tulajdonképpen mi is az én bajom ??!!

Van munkám, a másodállásaim most megcsappantak, mert ketten is külföldre költöztek, de mégis van egy kis mellékes, tudok dolgozni, egészséges vagyok, tudok mozogni, mióta újra elkezdtem edzeni nem fáj semmim, tehát fizikálisan teljesen jól vagyok, csodával határos módon valahogy mindig van mit ennünk, meleg van a lakásban, mivel kevesebb lett a munkám, ezért több lett a szabadidőm, így tudok tanulni, kézimunkázni, olvasni, művelődni, kirándulni, sportolni. Hát kell ennél több??? ... és ekkor hálát adtam minden jóért, felszívtam magam és újult erővel vetettem bele magam a takarításba és hálás voltam, hogy ott vagyok, ahol vagyok és ÉLEK.

... és amikor az Ember idáig eljut, akkor valami csoda folytán még jobban felerősödnek a jó dolgok az életében. Két nappal később két helyről is hívtak munkaügyben, pótolva éppen a két kieső alkalmat... és kevesebb munkáért több pénzt fizetnek! :)

Szóval bárki is van odafent, mindent nagyon köszönök és hálás vagyok érte! <3

 



Mai libabőr - Leonard Cohen emlékére

Ismét elment egy csodás ember. Utad legyen csodás és boldogságos! <3

 

 



River Cottage - Kapa, kasza, fakanál 2/2. rész

Kicsit elmaradtam River Cottage téren, de még mindig imádom, aktuális és folytatom. :)

 

A Ford apátság gyümölcsösében egy csapat diák szüretel, mint alkalmi munkás. Egy napra Hugh is beáll szüretelni és a fizetséget gyümölcsben kapja. Mivel szigorú minőségellenőrzés van, nem mindegy, hogy melyiket szedi le, ezért a fiatalok segítenek neki.

 

A táborba visszatérve a lányok borscs levest főznek csirkehúsból, krumpliból, sárgarépából, céklából és paradicsomból. Hugh pedig mennyei desszertet készít vanília sodóból, habgaluskával és fekete ribizli öntettel a tetején.

 

Másnap reggel Hugh szállást készít az újonnan érkező állatainak. Azt is megtudjuk, hogyha beszorul egy tyúkba a tojás, mint a székrekedésnél...:) akkor csukamájolajat kell neki adni, hogy kicsússzon. :) ... és ha nem akarjuk, hogy az egész csapat elrepüljön, akkor azt is meg kell tanulni, hogy hogyan kell a szárnyukat kurtítani. Mindig tanul az Ember lánya. :)

 

Aztán "megszületik" az első tojás ...

...és az első cukkini.

Állítólag olyan érzés, mintha bejönne az első millió. Ebben bztos vagyok. Már én is nagyon várom.:)

 

Az első saját termésből készített alkotás tojásos cukkinis szuflé. A felszeletelt cukkinit olivaolajban megpároljuk, és a vajas-lisztes rántást meleg tejjel felöntve besamel mártást készítünk. Aztán a puha cukkinit összekeverjük a besamellel, a tojás sárgájával és egy maréknyi reszelt cheddar sajttal, amíg jó nyúlós masszát nem kapunk. Aztán beleforgatjuk gyorsan, de óvatosan a tojás felvert fehérjét. A keveréket egy vajjal kikent tálba rakjuk és megszórjuk reszelt parmezán sajttal, majd forró sütőben 15 percig sütjük.

Nyammmiiii!!! :)

 

 

Az előzményekről itt olvashatsz. :)

Az előző részek:

1/1. részt itt találod,

1/2. részt itt találod.

2/1. részt itt találod.

A boldog ember nem bánt...

Egy boldog ember nem érez késztetést, hogy bántsa, megalázza, megszégyenítse vagy bírálja a másikat.

Aki nincs kibékülve saját életével, másokéval foglalkozik. Mindig tudja, kinek mi a jó, hogyan kellene cselekednie. Sőt! Meg is sértődik, ha nem eszerint cselekszel. Személyes visszautasításnak veszi, ha nem hallgatsz rá.

Az ember lelkéből feltörnek időnként legmélyebbre elásott félelmei, a múlt fájdalmai, berögződései. Sokan ezt tapasztalatnak nevezik.

 

 

De be kell látnunk, hogy mindenki más megtapasztalásokkal rendelkezik, így nem tudhatja senki, nekünk mit kell felülírni, meggyógyítani, "kijavítani" magunkban. Éppen ezért a lelkünk lehet az egyetlen tanácsadónk.

Mások felébreszthetnek bennünk érzéseket, és segíthetnek döntéseket hozni azzal, hogy megerősítenek, vagy rávilágítanak arra, amit belül érzünk.

Vannak olyan helyzetek, amikor az ember egész egyszerűen késztetést érez arra, hogy olyat tegyen, amit később megbán. Már a döntés pillanatában tudja, hogy nem helyesen cselekszik, mégis megteszi. Ez általában olyankor történik, amikor valaki a múltban (akár elmúlt életeinkben) sérülést okozott nekünk, és tudat alatt igyekszünk "visszaadni" neki. A kiegyenlítődés megtörténhet azáltal is, hogy megbocsátok, felismerem a tanítást, és legközelebb tudatosan figyelek arra, hogy kiállok magamért ezekben a helyzetekben.

Éppen ezért a boldog és tudatos ember nem bírál, nem aláz és nem bánt. Nem fogja a karmára cselekedeteit. Tudja, hogy minden pillanatban ott a lehetőség a döntésre.

Választhatjuk mindkét utat. Nem nekem kell eldönteni, hogy ki mit érdemel cselekedeteiért. Az én feladatom az, hogy boldog legyek a saját világomban.

Az elégedett ember a boldogságnak szenteli a figyelmét, nem pazarol éveket a bosszúra, nem vár éveket senkire, nem a múlton rágódik és a jövőn aggódik. A boldog ember a jelen pillanatnak él, és megtalálja azt, amiben pont most, és pont itt örömét leli.

Hálás az életéért, bármilyen is legyen, hiszen tudja, hogy minden eseményt Ő hívott életre, így lehetősége van bármikor másik jövőt választani. Ugyanakkor nem halogat, hanem cselekszik, amikor sorsa hívja.

A boldog ember hagy másokat élni, elfogadja a szabad akaratot. Nem akar megmenteni senkit Önmagától.

A saját világában él, önfeledten, saját maga hozzájárulásával...

Forrás

Mai libabőr

Egy boldogságos őszi nap...

Azt mondják, ha Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot... és ez tényleg így van. Legalábbis az én életemben mindig. Hol kisebb, hol nagyobb az ablak, de mindig kinyílik.

Még a múlt héten írtam arról, hogy mennyire elszomorodtam, hogy nem tudok menni a Bakonyba. Tényleg nagyon vágytam rá, szükségem lett volna a környezetváltozásra, a levegőjére, a nyugalomra. Szóval elléggé bánatos voltam, de azért kértem az Égieket, hogyha lehet, akkor legalább valamicskét adjanak már helyette...

...és lett. :)

Úgyhogy a mai nap maga volt a boldogság! Minden együtt volt - hacsak egy kis időre is - amire vágytam. Szépséges táj, jó levegő, sok-sok nevetés... ééés LOVAAAK!!! :)

Sajnos lovagolni nem tudtam - remélem egyszer annak is eljön az ideje - de volt lósimogatás, lóölelgetés, lópuszi, lóetetés, lólegeltetés, szóval minden, ami nagyon lóóóó! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Filmajánló - Özönvíz előtt

A globális felmelegedés veszélyeiről készített dokumentumfilmet a National Geographic. A film különlegessége, hogy producere, narrátora és "főszereplője" maga Leonardo DiCaprio.  Az "Özönvíz előtt" magyar nyelven is megtekinthető a YouTube-on, méghozzá teljesen ingyen: a National Geographic világszerte több nyelven tette egyszerre elérhetővé a filmet, hogy minél több emberhez juthasson el az üzenet.

A filmben DiCaprio számos neves személyiséggel is elbeszélget, köztük Barack Obamával, Bill Clintonnal, Ban Ki-moonnal és Ferenc pápával is.

 

Mai lélekemelő

Valami megindult felfelé... :)

A tegnapi nap csudás volt!

Először is éjszaka hosszú idő után végre jól aludtam. Persze megvan az oka. Tegnapelőtt visszakaptam egy Barátot, aki nagyon hiányzott már jó ideje. Rájöttem, hogy nem vagyok normális, ha a szégyenérzetem vagy a büszkeségem miatt kirekesztem Őt az életemből. Eddig is mindig mellettem volt, ha beteg voltam vagy csak szükségem volt arra, hogy valaki meghallgasson. Ennyire nem lehetek a saját magam ellensége. :(

Hála Égnek azért Neki több esze van, mint nekem és úgy tett, mintha mi sem történt volna, mintha csak elutaztam volna és hosszú idő után újra találkoznánk. Azt hiszem, tényleg itt kezdődik az, hogy valaki mennyit jelent Neked és mennyire számítasz Te a másik életében minden érdek nélkül. :)

Aztán egy másik boldogságos dolog is történt. Kaptam egy hatalmas marhabőrt a nénikétől, akihez takarítani járok. Ő hozott magának egy másikat Ámerikából és a régit (ami amúgy vadiújgyönyörűségesenhatalmas) nekem adta. Ő az, akitől a madárkát is kaptam. :)   Így van egy újabb kabátgombom a Tanyaprojekthez, mert megvan a szőnyegem a házikóba. :)

Aztán edzettem este egy nagyon jót. Pár hete elkezdtem újra odafigyelni magamra. A dologhoz hozzátartozik, hogy még G. csinált rólam néhány fényképet az első íjász edzésemen... hátulról is! Amitől sokkot kaptam. Mert hogy nem igazán vagyok az a fajta NŐ, aki órákat tölt a tükör előtt és nézegeti magát, főleg nem a hátsó fertáját. Szinte mindig rohanok, úgyhogy egy pillantás, aztán huss, már szaladok is a buszhoz. Szóval sokkkkk hatásként ért a felismerés, hogy mekkora a hátsóm, meg úgy egyébként. Ez a mostani mélypont pedig éppen jókor jött ilyen szempontból, mert eldönthettem, hogy vagy a Dunába ugrok vagy levezetem máshogy a feszültséget és újra összeszedem magam. Nos, az utóbbi mellett döntöttem és azóta mindennaposak lettek az edzéseim. Sajnos néhány dolgot nem tudok megvenni, amitől látványosabb és gyorsabb lenne az átalakulásom, úgy mint régen, de a jó munkához idő kell, tartja a mondás, és hát ami most rajtam van, az sem egy hét alatt jött rám. Szóval ebben is meg kell tanulnom a kitartást. Most nagyon elszánt vagyok. Fényképet még nem mutatok a "before"-ról. Majd ha az "after" már vállalható lesz, talán akkor. De egyenlőre nem publikus. :-)

Aztán este a nagyobbik lányom előszülinapi meglepetés bulit csinált a kisebbikemnek. Megtelt a lakás csupa boldog, csacsogó, nevető huszonévessel. Héliumos lufikkal, pezsgőkkel és Donut fánkokkal ( meg tízezer kalóriával), de nagyon hősiesen meg tudtam állni, hogy egy morzsányit sem ettem belőle. Tiszta büszke vagyok magamra! :-)

Azt hiszem valami újra elindult felfelé... kifelé a szakadékból! ... mert kezdek megenyhülni magammal és legalább már nem bűntetem magam tudatosan. :(

Még sokat kell tanulnom, de valami megindult újra... és ez boldogságos! :)

A hanyatlás köszöntése

"Hogy mikor van ideje jövésnek, menésnek, éneklésnek vagy elhallgatásnak, sosem tudhatjuk." - Alexander Pope

"Élt egyszer egy nagyhatalmú és igen hirtelen haragú királynő. Egy ősszel, amint az év hanyatlásba fordult, a királynő mély melankóliába zuhant. Sem enni, sem aludni nem tudott, és gyakaran sírta el magát valami ismeretlen okból, ami rettenetesen bosszantotta, és olyan dührohamokat váltott ki belőle, hogy a körülötte lévők csak úgy reszkettek félelmükben.

A királynő mindennap új tanácsadót hívatott magához nagyra becsült bölcsei köréből, hátha magyarázatot tudnak adni érthetetlen állapotára. A bölcsek jöttek és mentek: az udvari orvos, a csillagász, a látó , az alkimista, a füvesember és a filozófus. Mindőjüket menesztette mint sarlatánokat, mivel nem voltak képesek rájönni az átok titkára. Szerencsésnek mondhatták magukat, ha csak addig szárnyaló karrierjük szenvedett csorbát.

- Hát csak van közöttetek valaki, aki tudja, hogy mi okozza a szenvedésemet?! - kiáltott fel a királynő kétségbeesetten. Jajgatására azonban csak kínos csend volt a válasz, mert mindnyájan rettegtek a haragjától. A királyi kertésznek végül megesett a szíve a szegény asszonyon, és lassan odament a trónjához.

- Gyere ki a kertbe, felség, önként vállalt rabságod falain túlra, ott majd elmondom, mi a titka szomorúságodnak.

A királynő kétségbeesetten azt tette, amit a kertész javasolt. Amikor hetek óta végre először tette ki a lábát a kertbe, észrevette, hogy a nyár ragyogó, élénk színei megfakultak, a kert csupasznak tűnt. A szépség azonban, amint látta, nem tűnt el teljesen, mert az ősz csodálatos, királyi, karmazsinvörös és arany színekben pompázott. A levegő frissítően hűvös volt, az ég pedig tiszta kék.

- Beszélj, kertész - parancsolta a királynő -, de nagyon vigyázz a szavaidra, mert nekem az igazság kell!

- Fenség, a betegség nem a testedben vagy az elmédben van. A lelkednek van szüksége gyógyításra. Mert akármilyen erős és hatalmas királynő vagy is, nem vagy isten. Olyan emberi problémád van, amely mindnyájunkat sújt. A földi lelkek szomorúság-öröm árapálya az érzelmi évszakok szerint változik, pont úgy, ahogyan a természetben az élet, a halál és az újjászületés ciklusait járják be az évszakok. Ilyenkor kell hálát adni a szív terméséért, akármilyen szerény legyen is az, és készülni kell az év lezárására. A nappalok évszaka ebben a pillanatban is zsugorodik, míg a sötétségé terjeszkedik. Az igazi fény azonban sohasem huny ki a természetben, és ez ugyanígy van a te lelkedben is. Üdvözöld a hanyatlást, szeretett királynőm, és ne félj a sötétségtől. Mert ahogy éj követi a napot, úgy fog visszatérni a fény is, és rád újra boldog órák köszöntenek majd. Ebben biztos vagyok.

A boldogtalan királynő alaposan átgondolta a bölcs szavakat, és megkérdezte a kertésztől, hogyan őrizze ezt a titkos tudást az érzelmek évszakai alatt. A kertész egy bronz napórához vezette, amelyen ez a felirat volt látható:

Ez is el fog múlni!

 

Forrás: Sarah Ban Breathnach: Egyszerű bőség

Apró örömök 2.

Egy hete újra nem dohányzom!!! ... és ez boldogságos. :)

Olyan jó, hogy a szervezetem mindig tudja és jelzi, hogy mire van szüksége és mire nincs. Ha telítődök valamivel, ami nem szolgálja az épülését, akkor rögtön rám szól. Jelen esetben fulladással, hirtelen vérnyomás emelkedéssel-ingadozással, szédüléssel, és ha nagyon nem akarom meghallani, akkor alkalmanként ájulással is. Szóval nagyon okos kis szerkezet az enyém és ezért nagyon hálás vagyok...

... és mivel a cigi általában együtt jár a kávé fogyasztással, ezért abból is kevesebb fogy. :)

Ezenkívül elkezdtem számolgatni. Most, hogy ez a pénz megmarad, ezért elhatároztam, hogy mivel kajailag túl éltük a hónapot mindenféle habzsi-dözsi nélkül, ezért az eddig cigire költött pénzt valami hasznosabbra fordítom. Így havonta egyszer legalább el tudok utazni a Bakonyba és marad pénz kulturálódásra is. Erről a szenvedélyemről végképp nem akarok lemondani.

Mit csináljak?... Imádom a friss könyv illatát. :)

 

Szösszenet

Reggel várod a delet... Délben várod a délutánt, amikor hazamehetsz... Délután várod az estét, amikor lehalkul a világ. Este várod az éjszakát, amikor alhatsz.

Hétfőn várod a pénteket, mert akkor jön a hétvége... Hétvégén várod a hétfőt, mert beterít a házimunka. Hó elején várod a fizetésed, hó közepén várod a következő hó elejét.

Télen a tavaszt várod, hogy jöjjön a jobb idő, tavasszal a nyarat várod, hogy elmehess nyaralni. Ősszel a telet, mert a tél végülis szép.

Ha hőség van, a hűvös időt várod, ha esik az eső, vársz, hogy elálljon. Ha köd van, várod a napfényt, ha hideg van, várod a meleget.

Vársz... és közben elfelejted a legfontosabbat: a JELENT.

 

 

Mai lélekemelő - Halottak napja

Mai libabőr

Vannak zenék, amiktől "kiráz" a hideg! :)

Annyira hat a lelkemre, hogy beférkőzi magát a bőröm alá... és ez csudás érzés. :) A zene, úgy általánosságban véve régóta az életem része... mondhatni lételemem. Nem igazán tudnám elképzelni magam nélküle. Valami mindig szól körülöttem, vagy én énekelek, dúdolgatok magamban. Persze sokan azt mondják, hogy a bolondok nótáznak magukban. Nem baj... bevállalom. :) Én így érzem jól magam. :)

 

Visszakapcsolás: kapcsolj vissza alacsonyabb fokozatra!

"A dolgok nem változnak; mi változunk." (Henry David Thoreau)

 

Henry David Thoreau soha nem akart az egyszerűség védőszentje lenni. Valójában országúti ellenőr szeretett volna lenni a massachusettsi Concord városában, hogy a keresetével egészítse ki íróként kapott szánalmasan alacsony bevételeit. Évekig volt a város körüli járható utak őrzője, és a közvélemény elismerte az általa végzett minőségi munkát. Mindennek ellenére a városi hivatalnokok nem voltak hajlandók megfizetni az erőfeszítéseit. Összepakolta hát a tollait, a tintáját és a papírjait, kölcsönvett egy fejszét, és kiment a Walden-tóhoz, hogy belefogjon élete kísérletébe.

Másfél évszázaddal később Thoreau kísérlete a '90-es évekre alakítva, átdolgozott formában, "visszakapcsolás" néven jelenik meg a köztudatban Amy Saltzman gazdasági publicistának köszönhetően. Saltzman egy új típusú munkahelyi trend képviselőinek a megjelenését mutatja be, akik nem hajlandók többé elviselni, hogy a munkájuk szöges patkóval tapossa el az életüket. Thoreau-hoz hasonlóan ezek a szakemberek sem akarnak feltétlenül fej-fej mellett haladni a munkaversenyben előretörő társaikkal. Karrierhatárokat felállítva lassítanak, hogy több időt és kreatív energiát fordíthassanak a családjukra, a közösségükre és személyes szükségleteikre. Saltzman gondolatébresztő könyvében - amelynek címe Downshifting - mutatta be azokat a különböző módszereket, amelyeknek a segítségével ezek a felvilágosult útkeresők megtalálták a valódi sikert.

Saltzman először a '80-as években találta meg a visszakapcsolási trend nyomait, amikor a Succes magazin főszerkesztője volt New Yorkban. Abban az időben maga is küzdött azzal, hogy átvegye az irányítást a saját élete felett, miközben próbált úrrá lenni azon az intellektuális és kreatív kihíváson, hogy egy friss kiadvány megállja a helyét az adott területre jellemző nehéz versenyben. Könyvében ki is fejti: "Egyre jobban idegesített a magazin üzenete, amely tipikusan szűklátókörű, öncélú érvek mentén szűkítette le a siker receptjét."

Aztán találkozója egy szintén szerkesztőként dolgozó barátjával tovább erősítette a karrierhajszolással kapcsolatos negatív hozzáállását. A barátja épp csak elhadarta neki sietve, amikor összefutottak:

- Rohanok, hívlak majd, ebédeljünk együtt egyszer - és mielőtt futott volna a Madison sugárúti irodája felé, gyorsan megkérdezte Saltzmant, hogy hogy megy a sora.

A válasz így hangzott:

- Minden jó, a munka érdekes, noha nem hagytam, hogy rátelepedjen az életemre. Hetente néhány estémet önkéntes munkával töltöm, sokat olvasok, és írok egy novellát, amelyet valószínűleg soha nem adnak majd ki, de legalább élvezem.

Ez a laissez-faire (hadd csinálja, hadd menjen minden a maga útján) attitűd meghökkentette a barátját, mert nem tudta felfogni, hogy a másik épp nincs nyakig - és élvezettel - a munkában. Saltzman úgy döntött, tudatosan lefékezi az  életét. Ezt az elhatározását azzal erősítette meg, hogy visszamondott egy előléptetést, mert tudta, hogy a munka túl sok estéjét és hétvégéjét emésztené fel. Emellett noha foglalkoztatta a gondolat, saját bevallása szerint nem volt biztos benne, hogy az életének abban a szakaszában illet volna hozzá a pozíció. A döntés mindenesetre nem volt könnyű, és még jó ideig foglalkoztatta. Amikor aztán a fenti ismerősével összefutott, rájött, hogy miért. Ha nem akarnánk mindig előre és felfelé törni, ha nem néznénk ki állandóan elfoglaltnak és buzgón tevékenykedőnek, akkor unalmasnak tűnnénk, és talán egy kicsit lúzernek is.

Attól függetlenül, Saltzman élete milyennek tűnt egy külső szemlélő számára, a döntése, hogy lassít egy kicsit az életén, azt eredményezte, hogy az életet teljesebbnek, érdekesebbnek és érdemesebbnek élte meg, mint bármely korábbi időszakban. Miután lassított, Amy Saltzman felfedezte, hogy "a gyors tempó olyan szabályokat és mintákat kényszerít ránk, amelyek megyakadályozzák, hogy igazán sikeres, boldog éltet élhessünk."

Amikor hiteles munkastílusunk keresésébe fogunk, mi is megtapasztalhatjuk ezt.

(Forrás: Sarah Ban Breathnach - Egyszerű bőség)

Mai lélekemelő

Apró örömök

Érdekes dolog a nélkülözés. Amikor az Embernek megvan mindene, akkor nem tulajdonít nagyobb figyelmet dolgoknak, amelyek szebbé teszik a mindennapjait, sőt, sokszor észre sem veszi őket. Amikor megvan minden, akkor természetesnek tűnik, hogy van, meg hogy, meg tudjuk venni, meg hogy kapunk. De amikor nincs, akkor ezek a dolgok felértékelődnek és sokkal jobban tudunk örülni, még egy kis apróságnak, egy kis szívességnek is, mint általában.

Nekem még tanulnom kell, hogy kapni is öröm. Mivel egész életemben általában csak adtam és magamnak kellett mindent előteremtenem a gyerekeimnek, meg saját magamnak, ezért egy idő után nem is vártam mástól segítséget, és ez szép lassan belém ivódott. Édesapám azt szokta mondani, hogy: "Kislányom, akarata ellenére senkit nem lehet megmenteni!"

Nos, igen, ez így van. Sok idő kellett, hogy ez oldódjon bennem egy kicsit. Egyrészt a szégyenérzet, másrészt a büszkeségem. Aki ezt nem élte meg, az nem igazán érti. Csak néz tágra nyilt szemekkel és azt gondolja, hogy nem vagyok normális..... Sose voltam! :) De hát mindenkinek megvan a maga fogyatékossága. :))

Sokat segített egy barátnőm megjegyzése, aki levezette nekem azt, hogy amikor én adok valakinek, akkor az nekem milyen nagy öröm. Igen! Na, most képzeljem el, hogy az a valaki megsértődne attól, hogy én adni akarok és nem fogadná el. Igen! Na, akkor az nekem hogy esne? ..... Hááát, nagyon sz@rul! ... és ekkor megvilágosodtam! Te, jó ég! Hát neki ugyanolyan jól esik adni, mint nekem és én ettől az érzéstől megfosztom azt, aki segíteni akar. Az érdekes az, hogy valahogy az Égiek is segítenek most ebben a tanulásban és úgy tálalják elém a dolgokat, hogy azt ne legyen kínos elfogadni. Ezek még apróságok, de olyan csudás, hogy tudják, hogy mik a határaim. De legalább már fejlődök. :)

 

Az egyik munkaadóm egy gyönyörű pénztárcával lepett meg, amit a nyaralásukról hoztak nekem Törökországból. Ezen kívül kaptam kétezer forintot, mert látta, hogy kétszer is tovább maradtam, csakhogy minden rendben legyen a motelben.:) A vendégek egy majdnem teljes üveg olivaolajat hagytak nekem. Az utcán találtam egy 5 forintost és a kávé automata adott kávét is meg még 200 forintot.:))

 

A vendégek hagytak majdnem 200 forintot.

Jó, tudom, hogy ez másnak nem sok, de nekem most ezek a kis aprók is nagyon jól jönnek.:) Biztos lesz majd több is , ha megengedem végre magamnak, hogy kaphassak.

De már ezen az úton is kicsit jobban haladok! :)

Szösszenet

Ma reggel hívott a 79 éves nagybátyám, hogy elhozná a szivacsot, amit M-nek ígértem a Bakonyba.

Én: (nagy jókedvűen) Jóóó reggeeelt!

Mire Ő: Jó reggeeelt ??? Hát az, akit reggel akasztottak mostanra már ki is hűlt !!! :O

Na, most már legalább tudom, hogy kitől örököltem a mostanában elég gyakran jelentkező depressziómat. :))

Esti szép

Filmajánló: A könyvtolvaj

Csodás film az emberségről, hétköznapi hősökről, üldöztetésről és félelmekről, és arról, hogy az ember a nélkülözés közepette is ember tudjon maradni. A felétől végig bőgtem. Szeretem, ha egy film hat a lelkemre. Egy kicsit hosszú, de főzzetek egy forró, illatos teát, kuckózzatok be egy sarokba vagy a kandalló elé és nézzétek meg. Jó mozizást! :)

 

 

A második világháborús Németországban nevelőszülőkhöz (Geoffrey Rush és Emily Watson) kerül az élénk fantáziájú kislány. Liesel (Sophie Nélisse)
most ismerkedik a betűkkel, a könyvek egy új világot nyitnak meg előtte. Ugyanakkor az élet egyre félelmetesebbé válik. Különösen, hogy a család egy titkos vendéget rejteget a lépcső alatt. Liesel és Max (Ben Schnetzer), a zsidó kamaszfiú közösen fedezik fel a szavak erejét, amely kapaszkodót nyújt nekik a körülöttük zajló borzalmak közepette, segít akkor is, amikor az ember már úgy érzi, hogy minden elveszett.

 

A teljes filmet ITT nézheted meg.

Égi hírek

Zentai Anna asztrozófus előrejelzéseit régóta olvasom. Számomra hitelesebb, mint egy horoszkópusz hókusz-pókusz. :)

 

Október utolsó napjairól... - 2016. október 25 – 31.

Mindszent, vagy Magvetés havának utolsó napjaiban ismét különlegesen varázslatos időminőséghez érkeztünk, amelynek, ha tudjuk kozmikus üzeneteit, akkor még tudatosabban és eredményesebben élhetjük meg azt. A Nap és a Merkúr együttállása, illetve az újhold az Angyali Szűz fakó fényű csillagai alatt, a Vénusz-Szaturnusz együttállása a Skorpió csillagzat ollója felett, annak szívénél, mind a belső világunkban való fénygyújtásra, a lelki szemek felébredésére, a minket már nem szolgáló minőségektől való elrugaszkodásra, tudati szintemelkedésre és az igaz szeretet megnyilvánulására mutat. Itt az ideje szabadulni azoktól a dolgoktól, amelyek nem teszik lehetővé felemelkedésünket, fejlődésünket, boldogságunkat vagy egészségünket. Különösen időszerű a nőiesség és a női egészség helyreállítása, a művészi- vagy alkotó munkában, illetve párkapcsolati kiteljesedésben való szintlépés, a termékenységünkben (létrehozó képességben) gátló dolgoktól való szabadulás, tisztulás. E napokban sikeresen ráláthatunk arra, ami gátol mindebben és ezt tudva, önmagunkkal szembenézve, már kezelhetjük a helyzetet.
Csütörtök (különösen a délutáni-esti órákban) különösen kedvez a világos beszélgetéseknek és az angyalkommunikációnak. Tisztán megérthetünk olyan működéseket, amelyek a látható mögött, láthatatlanul vannak jelen. Szombaton hajnalban érdemes az álmainkat figyelni, majd elemezni. Ekkor éri el tetőpontját egy tisztító, feloldó folyamat, amelynek köze van régi kötések levágásához, elengedéséhez, a szabadság erejéhez, korlátok elhagyásához. Érdemes a hétvége közeledtével egyre nyitottabbá válni olyan eszmékre is, amelyekkel kapcsolatban eddig zártunk! Most az égiek megmutatják, hogy lehetőségeink sokkal korlátlanabbak és szélesebb körűek, mint gondoltuk. Ideje lehet a szabadságra irányuló erő kifejtésének, terhek letételének, szellemi munkáknak.
A hétvégén vizsgáznak a kapcsolataink, az érzelmi működéseink, elképzeléseink. Az igazán időtálló, értékes, stabil kapcsolatok megerősödnek. A Vénusz bolygó, a Szaturnusz bolygó és az Antares csillag hármas együttállásának fénye alatt a mélységes, éltető szeretet már alapelvként ragyog! Innen csak az mehet tovább, ami valóban igaz szeretetet képvisel, ami igazán mély és értékes számunkra! Amivel pedig gátoltuk annak bontakozását, azt megszüntethetjük, azaz feloldhatjuk.
A vasárnapi újhold, bár a Skorpió jegyében történik s ezzel lelki biztonságérzet, érzelmekben bizalmi állapot felé vezet, az égre nézve mégis az Angyali Szűz csillagai alatt látható. Vagyis a benső világban átfolyó fény megvilágításán, az angyali sugallatokkal gazdagított belső úton át bontakozik ki a lélek tisztulása és átalakulása. Az elkorcsosult lelki-érzelmi-ösztönvilágbeli minőségeket önmagunkról leválasztva új dimenzió nyílik meg a lélekutazó előtt, amely érzelmileg termékenyebb, kiteljesedettebb emberi kapcsolatokhoz, békéhez és harmóniához, rendezettséghez vezet.
Zentai Anna

 

Kép: Stellarium csillagászati program

Mai lélekemelő

Esti libabőr

Egy kis altató azoknak, akik esetleg nem tudnak elaludni! ;-)

Böjte Csaba levele barátjának - Mindenkinek

Ezt a levelet mintha nekem írták volna. Ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy tulajdonképpen mi is az én nagy problémám....???... és hálát adok az Égieknek, hogy én ott vagyok, ahol vagyok, azt csinálom, amit szeretek és azok vesznek körül, akik szeretnek. Hát kell ennél több???   Igen kell !!!

Kell egy Cél, kell erő és kitartás, és kell egy hálás szív azért, hogy minden úgy van jól, ahogy van, mert minden tapasztalással csak többek leszünk és erősebbek.

 

Böjte Csaba levele barátjának ~ Mindenkinek:

"Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába. Megvilágosodni bárhol lehet!

A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával. Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc bányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát.
Helyetted lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék nagyon egyszerűen, és egy hálózsákkal, négy vekni kenyérrel kimennék oda, ahol megállt az élet. Az idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni. Megtanulnék kosarat-, seprűt kötni Mariska nénitől, aki pont olyan fehér ember, mint mi, csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie. De ez lehetetlen: ő tudatosan készül az éhhalálra. Elbeszélgetnék szomszédasszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette. Ő nem tesz semmit, - szokja a halált. Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs se apja, se anyja. Testvére nevelte fel, 15 évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak, akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték az állatokat is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak, de férje ugyanúgy veri őt is az ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy anyósa hogyan őrült meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt. De azt is megbeszélheted vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves kisfiút az erdőben, vagy talán a kutyák? Ő még nincs húszéves, de két gyermekével már olyan sokat élt, mint más száz év alatt. Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek, egy kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az élet titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és belehalt.
Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett, s ahogy teltek a hetek, a férfinak fekete lett térdtől lefelé a lába, és nagyon büdös. Lábát lógatva feküdt, és üvöltött - akkor már nem nézett vissza senki a szeméből. Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek egy kis sebfőző vízzel és ragtapasszal elintéznek. De szóba állhatsz egy tizenhárom gyerekes anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt és dolgozott. Férjénél van a bánya kulcsa, ott tartják a kredencben egy cukros dobozban. Elkérheted, és lemehetsz az aknához. Minden ott van, a csillék, bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden, mintha csak most hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő szemek látják, hogy itt meghalt minden.
Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy éljen havi tíz eurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyről, villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket. Már nem fegyveres őrök, hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket. Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt azon fogsz gondolkodni, hogy rablóbandává kellene átszervezni ezeket az embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát. Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónapban.
Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj, és ne dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni. Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz. A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nicaraguában nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt.

Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet kap. Mindez egyszerű, de át kell élned. Dél felé edd meg száraz kenyered. Lassan, komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta hegyi forrás vize. Eggyé válsz a földdel, beléd hatol az élet.

Nézd a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt. Menj tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán. Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress. Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik… Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz.
Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a Világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek. Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz. Érzed, hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erőket magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra.
De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat, mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában !"


Kismuncsel, a bezárt bányával, az ott élő emberekkel!

Forrás

Nyisd meg lelked ajtaját - október 25.

Annyira szeretem ezt a kis könyvemet. Mindig segít egy kicsit pozitívabban látnom a világot. Akárhányszor csak a kezembe veszem mindig ad valami újat, ami csak nekem szól.

Október 25.

"Minél nagyobb célokat tűzöl magad elé, annál jobb. Soha ne korlátozd magad semmilyen módon! Egyszerűen tudd, hogy végre tudsz hajtani bármit, amit kitűztél magad elé, mert a segítséget és az erőt Belőlem meríted, és vereség, vagy kudarc, mint olyan, nem létezik. Minden, ami magán viseli az Én jelzésemet, csak sikeres lehet, és csak a legnagyszerűbb eredmények származhatnak belőle. Tartsd ezért tudatosságodat magas szinten, kerülj összhangba az Élettel, és lásd meg a legcsodálatosabb eredményeket! Ezekre az eredményekre azonban csak akkor számíthatsz, ha tökéletes összhangban vagy a benned lévő legmagasabb jóval, és ha szabadon tudsz együtt haladni mindazzal, ami történik, és ha felül tudsz kerekedni minden akadályon, amely utadat keresztezi, hogy feltartson. Az életben sok olyan dolog van, ami meggátolhatja, hogy elérd a célodat. Söpörd ezeket félre, és egyetlen másodpercre se engedd közel magadhoz a kudarc gondolatát. Teljes bizonyossággal tudd, hogy képes vagy boldogulni, és boldogulni is fogsz, és mindenben, amit vállalsz, siker fogja kísérni utadat."

Úgy legyen! Ámen! :)

(kép forrás)

A könyvről bővebben ITT olvashatsz.

 

... és még mindig mélyül a szakadék

Még mindig nincs vége a "Balszerencse áradásának" ( lassan kezdem úgy érezni magam, mint ebben a Jim Carrey-s filmben).

Az úgy volt, ..... hogy a jövő héten végre megyek a Bakonyba. Erre ma szólt a barátnőm, hogy mégsem tudok menni, mert nem fogadóképes. :((((   Nagyon rosszul érintett a dolog, főleg, hogy amúgy sem túl rózsás a hangulatom mostanában. Hetek óta terveztem, készültem rá, gyüjtögettem a kis dolgokat R.-nek. Pár napja már elkezdtem pakolni a bőröndömet, hogy még véletlenül se hagyjak itthon semmit. Szóval ez most nagyon nem hiányzott. Annyira vágytam rá, hogy újra ott legyek fizikálisan is, ne csak gondolatban. :(

Aztán ma reggel még egy fájdalmas meglepetés ért. Kerestem (volna) egy e-mail címet a régi levelezésemben. Erre kiderült, hogyha 3 hónapig nem lépek be a rendszerbe, akkor az egész postafiók törlődik!!! :((((

Ez volt a legelső e-mail címem. Úgyhogy tizenvalahányév levelezése, emlékei, gondolatai elszálltak! Husss! Körülbelül úgy éreztem magam, mintha lehúztak volna a WC-n. :( Ez tényleg a lezárások Éve, minden szempontból! :(

Szóval "jól" indult ez a hét.... és még hol van a péntek! Anyám!!! :-)

Azért kértem az Égieket, hogy ha lehet, akkor hozzanak valami hasonló szép utazást, vagy még szebbet a szünidőre. Remélem meghallják! :-D

 

Ott ilyen egy naplemente. Imádom!

Könyvajánló: Anasztázia könyvek - Kik is vagyunk?

Az ötödik rész:

"Azok, akik képesek megérteni rendeltetésüket és a végtelenség lényegét, boldogan fognak élni, örökké újra testet öltve, mert gondolataikkal maguk hozzák létre saját boldog öröklétüket, végtelenségüket."

Forrás

Szösszenet

"Amikor egy íjász nem a trófeákért lő, akkor teljes birtokában van a képességeinek. Ha egy bronzcsatáért lő, akkor már rögtön ideges lesz... A díj miatt vívódik. Már számít neki. Többet gondol a nyerésre, mint a lövésre, és a győzelem akarása megfosztja erejétől."

/Csuang Csou - ókori kínai költő, a taoizmus egyik szent könyve, a Csuang-ce szerzője/

Mai lélekemelő

Deshun Wang - Őt szinte naponta megnézem. Segít "felébredni" a kétségbeesésből és a tétlenségből.

 

Tízmilliószoros nap

A tibeti hagyományok szerint a nagy Buddha-napok azért különlegesek, mert ilyenkor teremtő erőnk tízmilliószoros erőval hat. Minden napon teremtünk, hiszen bármi, amit érzünk, mondunk, gondolunk vagy teszünk, az kihat az életünkre.

Négy ilyen nagy Buddha-nap van egy évben. Idén október 22-én, azaz ma van az utolsó. Hogy megtapasztalhasd e nap különleges energiáinak támogató erejét, el kell végezni a következő teremtő gyakorlatokat:

1. Ráhangolódás!

Érdemes egy-két nappal előbb harmónikus feltételeket teremteni az energia munkához! Végy egy tisztító fürdőt és rakj rendet az otthonodban! Hallgass nagyerejű tisztító mantrákat. Ez az egyik legerősebb:

 

 

2. Kezdd pozitívan a napot!

Ezen a napon kelj fel korábban, készülj el nyugodtan, ne kapkodj! Légy hálás életedért és szeresd magad. Összpontosíts az életedben meglévő jó dolgokra. Bánj ezen a napon tisztelettel és szeretettel a környezetedben élőkkel. Mindenkihez legyen egy-két kedves szavad és mosolyogj sokat!

3. Teremts!

Légy tudatában annak, hogy mi az pontosan, amire vágysz. Hova szeretnél eljutni? Milyen kapcsolatokat, társat, állást, anyagi bőséget szeretnél? Céljaidat egyszerűen és világosan határozd meg. Kéréseid mindig legyenek egyértelműek.

4. Add át az Univerzumnak és engedd el!

Érezd magad úgy, mintha céljaid, álmaid máris megvalósultak volna. Engedd el a visszahúzó érzelmeket ( félelem, harag, düh), a lehúzó kapcsolatokat, a hátráltató, egészségtelen szokásokat.

Kérhetsz segítséget az Angyaloktól és a Felemelkedett Mesterektől is, hogy a mai napod (is) pozitívan alakuljon:

A teremtésben Ariel Arkangyal, az elengedésben Mihály Arkangyal, a bőség áramoltatásában Lakshmi segít. Hívd őket, hogy legyenek melletted ezen a napon és segítsenek Téged támogató szeretetükkel. Legyél ma a legboldogabb Ember a világon! :)

Valaminek a vége, mindig egy új dolog kezdete 3.

Valakinek az elvesztése, aki közel állt hozzánk - legyen az szülő, testvér, barát vagy szerelem -, mindig nagyon fájdalmasan érinti az Embert, de hiszem, hogy minden kapcsolat a Földön egy találkozás és egy tanulási folyamat. Hiszem, hogy két Embernek csak addig szabad együtt maradni, ameddig adni tudnak egymásnak és itt most még véletlenül sem az anyagiakra gondolok, csakis lelki, szellemi dolgokra. Ha lelkileg valaki már sérül, akkor tovább kell menni. Új kapcsolatokat, új találkozásokat megélni, amelyek feltöltenek, előre visznek. Két Embernek csak addig szabad együtt maradni, amíg közösek a célok, közösek az érdekek. Ha ezek a célok megváltoznak, onnantól a kapcsolat egyik fél érdekeit sem szolgálja, mert aki előrébb tart, azt visszahúzza, aki meg még nem tart ott, ahol a másik, azt sietésre készteti, de ettől csak frusztrált lesz és megbillen az egyensúlya.

Két Ember közötti kapcsolat egy Utazás. Ha véget ér, az egyik "csak" tovább megy... másik utat választ. Ha nagyon mély volt a ragaszkodás, akkor nehezebb tovább menni, vagy annak, aki ott marad, nehezebb elengedni, de meg kell tenni... fel kell állni és folytatni kell a saját utunkat, mert ha nem megyünk tovább, lehet, hogy sokkal jobban sérülünk vagy éppen sokkal boldogságosabb élményekről maradunk le.

Én személy szerint belecsúsztam egy olyan helyzetbe lelkileg, amire rá kellett jönnöm, hogy sosem működhet úgy, ahogy azt én szeretném. Ezért ki kellett lépnem belőle és elengednem, mert ha tovább benne maradok, akkor még jobban sérülök. Aki ott maradt, nyilván nem érti, de remélem, hogy egyszer majd megérti és megbocsájt nekem, és talán a barátságunk is visszatér. Talán, ha egyszer Ő is úgy érez majd valaki iránt, ahogy én iránta, és erre nem kap viszonzást... talán akkor. Persze nem ezt kívánom Neki, sőt, csak jót és boldogságost! De megérteni csak akkor tudna, ha átélné ugyanezt.

A magam részéről még nem vagyok túl ( néha még a pólójával alszom :)...... de már gyógyulok és úton vagyok, s csak bízni tudok az Égiekben, hogy jó Úton. :)

 

Mai lélekemelő

Imádom a telet, a havat, a kandallót, a finom teákat és a forró csokit. Ezen a képen minden együtt van, ami kell a boldogsághoz. :)

 

 

A háttérben valami kellemes zenével... mondjuk ezzel:

Mai libabőr

Vannak zenék, amiktől "kiráz" a hideg! :)

Annyira hat a lelkemre, hogy beférkőzi magát a bőröm alá... és ez csudás érzés. :)  A zene, úgy általánosságban véve régóta az életem része... mondhatni lételemem. Nem igazán tudnám elképzelni magam nélküle. Valami mindig szól körülöttem, vagy én énekelek, dúdolgatok magamban. Persze sokan azt mondják, hogy a bolondok nótáznak magukban.

Nem baj... bevállalom. :)  Én így érzem jól magam. :)

BEMUTATKOZÁS

Üdvözöllek, Csillag vagyok.
Két gyermek felnevelése után úgy döntöttem, hogy még 50 éves korom előtt megtalálom a saját boldogságomat, amiért én harcolok meg, én küzdök meg.
Nem várom el senkitől a segítséget, de minden segítséget örömmel fogadok, legyen az Égi vagy földi.(Bár ezt még nagyon kell tanulnom:)
A CÉLOM egy kert, egy nádtetős kis házzal, önellátó gazdasággal a Bakonyban.
Nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Az ÉN időm most jött el!
Gyere tarts velem, ha motivációra, őszinteségre és tiszta érzésekre vágysz.
Legyen szépséges a napod!
(Bejegyzéseimben bármilyen hasonlóság élő személyekhez vagy valós helyzetekhez, csak a személyeket, a helyzeteket, és ezt a világot minősíti. Ezért felelősséget nem vállalok érte :)"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás